2009. február 25., szerda

Gabor Szabo - Jazzpódium '74 USA (74 Sept) Digital noise cleaning and remastered, at Audio Design Studio 2009.




01 - Magical Connection
02 - My Foolish Heart
03 - Fly Me To The Moon
04 - Az eso es en (The Rain And Me)
05 - Sombrero Sam
06 - Thirteen
07 - My Love
08 - Reinhardt

JAZZPÓDIUM 74: SZABÓ GÁBOR (USA) MÜSORA
Gabor Szabo
Magyar Rádió 8.Stúdiójába; Budapest, Hungary: September 12, 1974
János Másik (el-p); Gabor Szabo (g); Aladár Pege (el-b); Imre Köszegi (d, perc); István Dely (cga).

a. Magical Connection (John Sebastian)

same except, Aladár Pege (b).

b. My Foolish Heart (V. Young/N. Washington)/
Fly Me To The Moon (Bart Howard)

same, except Aladár Pege (el-b); add Kati Kovács (vcl).

c. Az Esó Es En (The Rain And Me) (T. Somló/A. Adamis)

same, except Kati Kovács out.

d. Sombrero Sam (Charles Lloyd)

Gabor Szabo (g).

e. Django (John Lewis) - edit

NOT BROADCAST:
János Másik (el-p); Gabor Szabo (g); Aladár Pege (b); Imre Köszegi (d,per); István Dely (cga).

f. Thirteen (Gabor Szabo)

same, except Aladár Pege (el-b); Kati Kovács (vcl).

g. My Love (Paul and Linda McCartney)

same, except Aladár Pege (b); Kati Kovács out.

h. Reinhardt (Wolfgang Melz)


Libisch Károly
SZABÓ GÁBOR (avagy Gabor Szabo)

Szabó Gábor (avagy Gabor Szabo)

Bár talán hidegen hagyja olvasóimat, de az 1982 óta halott magyar gitáros, Szabó Gábor(szabó-spellbinder) életmûve Magyarországon továbbra is szinte ismeretlen. A nyugat-európai és amerikai hallgatók ehhez képest mindenképp' jobb helyzetet mondhatnak magukénak, mert bár Szabó muzsikája ott is jobbára ismeretlen maradt, zenészpartnerei által azért bekerült a köztudatba, már csak a majd 40-éves folyamatos piaci jelenlét miatt is. Míg Szabó lemezei Magyarországon 1990-ig gyakorlatilag beszerezhetetlenek voltak, azóta a piac érdektelensége és a sugárlemezek irreálisan magas magyarországi árai - avagy a munkabérek alacsony volta - tornyosulnak áthághatatlan akadályként a vásárlók elõtt. Pedig Szabó muzsikája - a zenei ínyencek kielégítése mellett - alkalmas lenne az "egyszerû" zenehallgatók/vásárlók meghódítására, a dzsezzel való barátkozás elkezdésére is.

----

Szabó Gábor Szabó Imréék elsõ gyermekeként született 1936. március 8-án Budapesten. A gyermekeiket katolikus hitben nevelõ szülõknek a háború okozta megpróbáltatások után gyakori munka- és lakásproblémák következtek A jól rajzoló gyermek, Gábor tehát három helyen (Dunaharaszti, Sóskút, Budapest) is járt elemi iskolába, mielõtt felvételt nyert volna a budapesti Képzõmûvészeti Gimnáziumba.

A család gyakran járt moziba. Rádióból, lemezekrõl sok zenét hallgattak. Az AFN rádió (németországi katonai adó) és a filmekbõl megismert, magát gitáron kísérõ „éneklõ cowboy” Roy Rogers hatására szerette meg Szabó Gábor a gitárt mint hangszert, mellyel édesapja 1950 Karácsonyán ajándékozta meg. Ettõl kezdve szorgalmasan gyakorolt és a gitáros Les Paul lett az eszményképe. Egyetlen hangszertanárához három hétig járt 1951-ben. Az alapok elsajátítása után szinte minden szabad percében gyakorolt, néha kottából, de inkább hallás után játszott.

Szabó Gábor 1953 körül hallott elõször dzsezt. Szerette a nyugati-parti dzsezstílust, de kezdõ muzsikusként természetesen más és többféle stílusú zenét játszott. Iskolai együttese mellett gyakran fellépett az ARGÉNYI tánczenekarral, de az 50-es évek elején szerepelt többek között Garay Attila (zongora), vagy Búvári Tibor (nagybõgõ) együttesében az akkori Metró-klubban. 1954-ben tagja lett a népszerû Kovács Andor (gitár) együttesének is. A KOVÁCS gitáregyüttes célja a Les Paul-számok megszólaltatása volt. Ezeket a bravúros darabokat eredetiben rájátszásos technikával s a felvételek gyorsításával (és lassításával) alkották meg. A Kovács-féle zenekar viszont technikai segédlet nélkül játszotta azokat. A kombóban Kovács és Szabó mellett Dudás József és Jakab György gitározott, továbbá Kratochwill Jenõ nagybõgõzött.

1956-ban a rendszeres Metró-klubestek mellett Dobsa Sándorral a zuglói Vadászkert étterem, illetve Kabók Lajos (nagybõgõ) és Totth Péter (zongora) társaságában a budapesti Astoria szálló éttermének zenésze; kisfilmekhez írt kísérõzenét; a rádiónak dolgozott. 1956. június 27-én pedig elkészítette elsõ hanglemezfelvételeit is. Ezeken Szabó Gábor mint Deák Tamás együttesének tagja kísérte a Myrna Bell mûvésznéven szereplõ kanadai magyar, Hossó Irma énekét.

Az 1956-os magyar forradalomban Szabó Gábor nem volt igazán aktív, inkább csak sodródott a tömeggel és vigyázott, hogy golyót ne kapjon. Korábban, hogy elkerülje a katonai szolgálatot - ami akkor három év volt -, az érettségi után katolikus teológiára jelentkezett. Felvették oda, de egy évnyi tanulás után már szeretett volna szabadulni a papság kötelékébõl is. Végül a szovjet tankok megjelenése után döntött. Úgy érezte, hogy nincs esély a kívánt változásra; a szabad emberi jövõ lehetõségét eltiporták.

Még 1956 nyarán távozófélben lévõ amerikai diplomata, Ernst Nagy követségi titkár a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat stúdiójában készíttetett felvételeket általa jónak tartott magyar, dzsezmuzsikusokkal köztük Szabóval. Ezeket aztán Nagy úr magával vitte Washingtonba, ahol azt a Music In USA rádióadó Jazz Hour {Dzsez-óra} címû mûsorában Willis Conover a Magyar Forradalom után - elõször november 23-án - leadta, majd háromszor megismételte. - Az országot elhagyó Szabó-család Nagy úr segítségével egész rövid idõ alatt repülõvel jutott ki Amerikába. Ott a Kilmer táborba (New Jersey állam) kerültek. A táborban volt egy hirdetõtábla, amin különféle cégek és magánszemélyek munkaajánlatokat tettek a táborlakóknak. Itt Szabó Imre vette észre azt a hirdetést, melyben egy San Bernardino-i kis magyar templomba hegedûst kerestek a vasárnapi istentiszteletekhez. Azt ugyan tudta, hogy fia nem tud hegedülni, de a teológiáról végül is ismerte a zsoltárokat, elküldte hát fia nevében a jelentkezést a kaliforniai kisvárosba.

San Bernardino-ban Szabó Gábornak végül nem kellett ellátnia a templomi szolgálatot. Mivel a San Bernardino-iak elsõsorban segíteni akartak az állás meghirdetésével, így õk is maradhattak. A táborban megismert Rávay Géza gitáros és Kabók Lajos (nagybõgõ) társaságában Szabó THREE STRINGS néven alakította meg elsõ amerikai zenekarát. A befutás viszont egyre késett, ezért Rávay úgy látta, hogy esztergályosként hamarabb talál munkát, mint gitárosként; és Kabók is szeretett volna e zenekarnál biztosabb megélhetést találni. Szabó is megpróbált munkát keresni és San Bernardino-ból járt be egyetlen amerikai munkahelyére, a közeli Norton légibázisra, ahol portásként tevékenykedett. A portásfülkében gyakorolni is tudott és közel féléves munkájával elegendõ pénzt gyûjtött össze a bostoni Berklee School of Music elvégzéséhez.

Már zeneiskolásként kapta Szabó Gábor elsõ komoly meghívását az Államokban. Willis Conover javaslatára ugyanis bekerült az INTERNATIONAL YOUTH BANDbe, melyet George Wein producer és Marshall Brown zenekarvezetõ, hangszerelõ az 1958-as Newporti Dzsezfesztiválon való fellépésre szervezett európai zenészekkel. A nagyzenekarban Szabó az akkor még jobbára ismeretlen fiatalok között olyan késõbbi hírességekkel játszott együtt, mint Duško Gojkoviæ (trombita), Eric Kleinschuster (harsona), Albert Mangelsdorff (harsona), Jan "Ptaszyn" Wróblewski (tenorszaxofon) és George Gruntz (zongora). Ez a zenekar kisérte Louis Armstrong (trombita, ének) programját is.

Sok késõbbi zenei kapcsolatát is a Berklee iskolában alapozta meg (Chick Corea - zongora, Gary McFarland - vibrafon, Charles Lloyd és Sadao Watanabe - tenorszaxofon). Az iskolában Szabó a mára jelentõs hírnevet szerzõ, kínai születésû japáni zongoristanõ, Toshiko Akiyoshi zenekarában játszott, aki 1956-59 között járt a Berklee-re. A bostoni évekbõl két iskolai nagylemez õrzi Szabó játékát.
Bostonhoz kötõdik Szabó magánéletének fordulatai is: Alicia Solari ír-olasz származású tanárnõvel 1959. július 18-án házasságot kötöttek.

Szabó Gábor pályájának döntõ jelentõségû pillanata volt, amikor tanulmányai befejezése után csatlakozott Chico Hamilton zenekarához. Néhány heti együttmûködés után viszont Chico egyszerûen kirúgta õt a zenekarból. Végül Charles Lloyd unszolására Hamilton visszahívta Szabót, illetve bevette Albert Stinsont a zenekarába. Ekkortól, azaz 1961 decemberétõl néhány nagyszerû koncert és lemez született Szabó Gábor pályájának egyik zeneileg legértékesebb szakaszán. E zenekar magja (Hamilton-Lloyd-Szabó-Stinson) a végleges feloszlás elõtt három és fél évig dolgozott együtt, és olykor Charles Lloyd neve alatt is szerepeltek. Tevékenységüket öt teljes album fémjelzi Chico Hamilton neve alatt, további egy pedig Lloyd nevén jelent meg (Drumfusion {Dobegyesülés}, Transfusion {Átömlesztés}, Passin' Thru {Átutazás}, A Different Journey {Egy másik utazás}, Man From Two Worlds {Férfi két világból}, illetve Nirvana {Nirvána}). A ma is friss, izgalmas zenék a dzseztörténet ragyogó fejezetét adják.

Lloyd 1964 elején már saját útját járta. Új kombójába természetesen meghívta Szabó Gábort is, aki azzal a feltétellel vállalta azt, hogy Hamiltonnal se szakadjon meg a kapcsolata. Charles Lloydnál Tony Williams (dobok) és Ron Carter (nagybõgõ) voltak Szabó partnerei.

1964 elején Chico és Gábor egy filmkötelezettségnek tett eleget Londonban. Stúdiózenészek elõadásában itt vették fel Roman Polanski új filmje, a Repulsion {Iszony} zenéjét. Mivel nem volt angliai munkavállalási engedélyük, így az elkészült felvételek egyetlen általuk játszott hangot sem tartalmazhattak. A felvett darabok többségének Szabó Gábor volt a hangszerelõje.

Szabó Gábor részére az 1964-es év meghozta a szakmai elismerést is. A Down Beat kritikusi szavazásán a gitárosok között a nyolcadik lett, de ugyanezek a kritikusok megosztott elsõ helyezést szavaztak meg neki és Zoller Attilának Az Év Legjobb Új Gitárosa kategóriában.
1965. február 10-én fia született, akit Blaise (Balázs) névre kereszteltek.

Szabó egy ideig párhuzamosan játszott Lloyd és Hamilton együttesében. 1965 júliusában pedig a MCFARLAND-kvintettnek is tagja lett. Az együttesben Gary McFarland (vibrafon), Szabó Gábor (gitár), Sadao Watanabe (tenorszaxofon, fuvola), Eddie Gomez (nagybõgõ) és Joe Cocuzzo (ütõhangszerek) játszott. Az idõszak lemezei: Hamilton: Chic Chic Chico {Sikk, sikk Chico}, Lloyd: Of Course, Of Course {Persze, persze}, együttmûködésük újabb remekmûve. Az újabb 1965-ös Hamilton-album címe El Chico {A kisfiú} lett, melyen Szabó Gábor közremûködésével elkészítették az elsõ latin-rak felvételeket is. A stúdióban Hamilton és Szabó mellett Jimmy Cheatham (harsona), Sadao Watanabe (altszaxofon, fuvola), Albert Stinson (nagybõgõ), Victor Pantoja és Willie Bobo (latin ütõhangszerek) szerepelt.

A lassan már tíz éve az Államokban élõ gitáros, Szabó Gábor amikor az elsõ önálló koncertfelkérést megkapta, nagyon begyulladt, de végül is vállalta! A bemutatkozásra 1965 szeptemberében került sor New Yorkban. Novemberben pedig stúdióba vonult, hogy elkészítse elsõ önálló albumát, a Gypsy '66-ot {Cigány '66.}.

1966 februárjában Lloyd átszervezte együttesét és Szabó helyére egy New York-i koktélbárból leszerzõdtette Keith Jarrettet, aki azóta a világ egyik legjelentõsebb zongoristája lett. Szabó és Lloyd útjai tehát egy idõre elváltak egymástól.

Gary McFarland, aki már többször vezetett dzsez-nagyzenekart [big band], eltervezte, hogy igazi "dzsezkoncertet" ad. A terv tehát nem zenekari koncertfellépések sorozata volt, hanem egy különleges este olyan zenészekkel, akik csak erre az alkalomra jöttek el olyan darabokat játszani, melyek a szólisták képességeinek ismeretében "névreszólóan" voltak megkomponálva. A február 10-i koncertrõl felvétel is készült, melyekbõl hat szám Gary McFarland Profiles {Arcélek} címû albumán jelent meg.

1966. május elején Szabó Hamiltonnal dolgozott: a The Further Adventures Of El Chico {A kisfiú újabb kalandjai} címû album stúdiófelvételein vett részt New Yorkban. A felvételek elkészülte után egy nappal néhányuk már Szabó Gábor vezetésével dolgozott. Szabó ugyanis sosem keresett magának zenészeket: általában elfogadta az ajánlkozókat, kéznél levõket. Az Impulse! kiadónál megjelent albumon Szabó Gábor mellett Hamilton, Bobo, Pantoja, azaz három ütõhangszeres és Ron Carter (nagybõgõ) alkotta a ritmusrészleget. A nagylemez a Spellbinder {Lehengerlõ szónok} címet kapta.

A kombó a Hamilton-lemez felvételein tapasztalt intenzitást áthozta erre az albumra is és az ennek megfelelõen kellõen energikus latin-lemezzé vált. A korong zenéje mindenképpen figyelemre méltó. A hangulatok és színek, a parlando/rubátó játékmód - mely egyik alapja annak, ami miatt játékát magyarnak (vagy legalábbis közép-európainak) nevezhetjük - mellett a speciálisan mély érzésû, személyes és közölni akaró futamokból is bõven találhatunk az albumon. Talán ez volt az egyetlen LP-je, ahol az Impulse! producere, Bob Thiele hagyta õt szabadon dolgozni. Tehát ez egy jó album, melyen Szabó olyan népszerû darabokat mutatott be, mint a Spellbinder vagy a Gypsy Queen {Cigánykirálynõ}.

Szabó Gábor 1966. május havában egy harmadik album felvételeit is elkészítette, melyet Gary McFarlanddal közös néven adtak ki.
Mindhárom májusi felvételen hallható volt már Szabó Gábornak az új játékfelfogása. Olyan "korszerû nyelven" kívánt zenélni, mely (szerinte) széles közönségréteghez juthat el, melyet élveznek és értenek a hallgatók is és az elõadók is. E törekvése második zeneileg is figyelemre méltó eredménye lett a Jazz Raga {Raga-dzsez} címû album. A producer javaslatára Szabónak erre a lemezre szitáron is meg kellett tanulnia játszani. A lemezborítón Szabó Gábor festménye látható. A latin-rak, átmeneti [cross-over] és latin-dzsez (bossza nóva) stílusok után megjelent egy újabb szín Szabó Gábor mûvészetében: az etno-zene. Szabó egyetlen lemezén sem játszott nép- vagy indiai klasszikus zenét. Õ a szitárt - a Beatleshez hasonlóan - színezésként, saját gondolatai kifejezésére használta és figyelmen kívül hagyta a hangzás és játékmód eredeti esztétikai helyét és minõségét.

Ezután koncertek és koncertlemez következett. A SZABÓ-kvintett-tel 1966. április 14-15-én itt másfél albumnyi élõ felvétel készült, melyek elsõ csoportja The Sorcerer {A varázsló} címen került kiadásra. Augusztus 11-én újabb lemezfelvétel: a késõbb Light My Fire {Gyújtsd fel a tüzem} címen megjelent albumra, majd szeptemberben a CALIFORNIA DREAMERS énekegyüttessel közösen készítette el a Wind, Sky And Diamond {Szél, égbolt és gyémántok} LP-t. Erre az albumra tizenegy “napi sláger" került, s inkább csak kellemes koktéljellegû zenét hallgathatunk. A folytatásban szeptember 17-én állandó kvintettjével lépett fel a Monterey Dzsezfesztiválon. A koncertjükrõl készült felvételek egy része hallható a More Sorcery {Több varázslat} címû album B-oldalán, míg az A-oldalra az április 14-15-i felvételekbõl került három szám.

A két koncertlemez, illetve az augusztus-szeptemberi felvételek és a McFarlandos lemez meghallgatása után önmagától jön a kérdés: miért csak ennyire futotta Szabó Gábornak? A válasz egyszerû is, meg nem is. Az üzleti élet, a hanglemezipar megpróbálta leigázni Szabó mûvészetét - sajnos, sikerrel! Szabó pedig mûvészi hitvallása miatt úgy gondolhatta, hogy ez az az út, melyen eljuthat az "igazi" közönséghez. Így szinte kritikátlanul ontotta a lemezeket, betartva a profitéhes, rövid távra tervezõ szakemberek utasításait. Ezért fordulhatott elõ, hogy kidolgozatlan felvételek sora kerülhetett ki a keze alól. A More Sorcery-n még hitt ebben, de késõbb be kellett látnia, hogy ez az út - a producerek és a lemezgyárak kiszolgálása - nem az õ mûvészetének és elképzeléseinek a kiteljesedéséhez, hanem a régi közönsége elvesztéséhez vezet. Az 1967-es évet értékelõ szavazás eredményén viszont még ez nem látszott: a Down Beat listáján Wes Montgomery elsõsége mögött a harmadik helyre került.

Még januárban három zenészbarát, McFarland, Szabó és a vibrafonos Cal Tjader New York-i székhellyel megalapították a Skye Recording Co., Ltd.-t. 1968. február 9-én felvették Szabó Gábor új stúdióalbumát, a Bacchanal-t {Dáridó}. Ezt követte az augusztusban felvett Dreams {Álmok} lemez, melyen érzõdik, hogy Szabó végre szabadon alkothatott, és senki nem szólt bele a zenébe. Volt elég idõ kidolgozni a kompozíciókat, volt elég felvételi nap rögzíteni õket. A lemezen aránylag sok a kamarazenei hatás. A hét darabból kettõ-kettõ latin-dzsez illetve etno-rak, és csak egy szám az aktuális slágerfeldolgozás (Donovan-tõl). Olyan zeneszerzõk neve is felbukkan e lemezen, mint Kodály Zoltán vagy Manuel de Falla. Bátran állíthatom, hogy saját neve alatt ez a legeredetibb, legjobb albuma. S mûvészi hitvallása szempontjából is számottevõ eredményeket tartalmaz még akkor is, ha a Femme Fatale dzsezszempontból jelentõsebb.

Az 1968-as Down Beat lista néhány részlete pedig már tükrözi az új idõket is: 1. Kenny Burrell, … 4. Eric Clapton, 5. Szabó Gábor, … 12. Jimi Hendrix.

Az új Szabó-kvartett az év elsõ felvételeit január 20-24. között készítette a Los Angeles-i United stúdióban. Szabó mellett François Vaz játszott a második gitáron, Kabók basszusozott, Jim Keltner dobolt. A három stúdiózenésszel - George Ricci (cselló), Randy Cierly (basszusgitár) és Mike Melvoin (orgona) - készült nagylemez a puritán 1969 címet kapta. Novemberben Lena Horne énekével és stúdiózenészek közremûködésével rögzítették a Lena & Gabor {Lena és Gábor} címen megjelent Skye-albumot, melyen népszerû popszámokat hallhatunk. A dalokban a "sötéthangú" énekesnõé a fõszerep: hangja érzéssel, élettel, mélységgel tölti meg a felszínesebb témákat is. A felvételek között több a szól, átmeneti, dzsez-bít, de akad dzsez-rak és bossza nóva is.

1970. szeptember: Magical Connection {Bûvös kapcsolat} címû LP felvételei. Ebben az idõben Szabóék Hollywoodban Bobby Womackkel azonos próbatermet használtak. A neves szól ritmusgitárossal elõször csak együtt gyakoroltak, majd az új Szabó albumot - a High Contrasts {Nagyfokú ellentétek} címû korongot - már együtt vették fel 1971 márciusában. Ezen az albumon jelent meg a híres Breezin' {Átejtés} címû szám is, mely lehet, hogy Szabó kompozíció. A stúdióba bekerült Szabó Gábor és Bobby Womack ugyanis az LP számait a próbák és a felvételek ideje alatt együtt komponálták; a felvett darabok szerzõségét pedig pénzfeldobással döntötték el. Ebbõl végül harag is származott, mert Szabó szerint a kialakult szerzõségen Womack az õ tudta nélkül változtatott (például e szám esetében is).

1972 augusztusában Totth Péter, az egykori magyarországi zenésztárs, aki akkor a svéd Four Leaf Clover lemezkiadó zenei szaktanácsadójaként mûködött, szervezett Szabónak felvételt. Szabad kezet kapott. A végeredmény pedig Small World {Kis világ} címen jelent meg.

1973 januárjában a CTI-nél - Creed Taylor erõsen populáris dzsez és pop/rak kiadására szakosodott cége - készült el egy igen érdekes és tulajdonképpen messzebbre mutató, mégis folytatás nélkül maradt album, a Mizrab. A Szabóval játszó zenészek tulajdonképpen a Taylor-formula szerint lettek kiválogatva. E gondolat lényege, hogy - Taylor szerint - a legtöbb dzsezzenész nem tud el/fenntartani egy önálló zenekart, tehát ha e muzsikusoknak biztosítanak egy kitûnõen szervezett, jó képességû zenészekbõl álló, összeszokott ritmusrészleget, akkor a haknizenék helyett professzionális és ezzel együtt jobban eladható produkciók születnek. Az alapfelállásában kvintett kamarahangzásai mellett e lemezen egy huszonnégytagú szimfonikus-jellegû zenekar is szerepelt. Ez a Taylor-formula zenei fõkonstruktõrének, a CTI akkori hangszerelõjének, Bob Jamesnek köszönhetõ, aki nagyfokú intelligenciával használta ezt a dzseztõl alapjában véve idegen hangzást. Rajta kívül Ron Carter (nagybõgõ), Jack DeJohnette, illetve helyette két darabban Billy Cobham (dobok) és Ralph MacDonald (ütõhangszerek) szerepelt Szabó Gábor együttesében.
Szabó 1972-ben három szám erejéig besegített Charles Lloyd új albumába.

Az 1973. szeptemberben felvett és a CTI kiadásában Rambler {Bolyongó} címen kiadott albumon Bob James hangszereléseiben hat számot hallhatunk, majd Szabó 1973. végén Paul Desmond új CTI albumának egyik gitárosa lett; a másik Gene Bertoncini volt. A lemez a Skylark {Pacsirta} címet kapta.

Koncertek következtek, majd a Blue Thumb kiadásában megjelent Live - With Charles Lloyd {Élõ - Charles Lloyddal} album egy számában Lloyd is szerepelt.

Szabó 1974-ben Magyarországra látogatott. Elsõ budapesti fellépését az INTERBRASS-együttessel adta, majd a hegedûs/brácsás Deseõ Csaba dzsemszesön-jellegû estjén a Petõfi Sándor utcai Építõk Klubjába két fellépésen szerepelt

A nagybõgõs Pege Aladár kezdeményezésére a tévészerkesztõ Módos Péter szervezte meg Szabó TV-szereplését. A felvételeken Kovács Kati (ének), Pege Aladár (nagybõgõ, basszusgitár), Másik János (elektomos zongora), Kõszegi Imre (dobok, kongák) és Dely István (kongák) voltak Szabó partnerei. E számokban Szabó igen invenciózus pillanatait örökítették meg. Kár hogy a felvételeket a mai napig sem publikálták a közönség számára elérhetõ formában (video, hanglemez, kazetta, sugárlemez).

A magyarországi látogatás hatására a teljesen feldobódott Alicia - Szabó felesége - kitalálta a Perfect Circle {Teljes Körforgás} koncepcióját. Ez (nem kevés filozófiai gondolatisága mellett) azt is próbálta jelenteni, hogy a mûvész minden szempontból visszatér mûvészi és emberi kiindulási pontjára, ez esetben Magyarországra, a magyar zenei gyökerekhez (például Bartók Béla zenéjéhez is). A gondolatokat tett követte és Szabóék elkészíttettek pár tucat céges - Perfect Circle-s - levélpapírt és borítékot, melyekbõl néhányat hamarosan szétküldtek nagyobb újságok és menedzserirodák részére. Innen ered az a tévedés, hogy számos könyvben 1975-re datálták a csak levélpapíron létezõ PERFECT CIRCLE-együttes megalakítását. Az ötlet egyébként is csak néhány hónapig élt, mivel idõközben Szabó Gábor és felesége között egyre feszültebb lett a viszony. A betegesen féltékeny - egyébként Szabónál kicsit idõsebb - asszony szorongásai elõl a vallásba menekült, mely késõbb Szabó számára egy teljesen elviselhetetlen, szekatúrás helyzethez, majd válásukhoz vezetett.

Az 1975-ös év lemezfelvétele a Macho {Férfias} címet kapta. A hatszámos album legjelentõsebb darabjai Szabó-kompozíciók: a sok halk hangból hangulatosan építkezõ dzsez-rak ballada (Time {Idõ}) és a latin ritmusú, sodró lendületû Macho. A fankis dzsez-rak Hungarian Rhapsody no2 {2. magyar rapszódia} témáit elõször Liszt Ferenc komponálta virtuóz egységbe, de most Bob James hangszerelésében kissé túlromanticizálva, sztárok 45-ön stílusú ritmusrészleggel hallható. Szabó elõadás szempontjából legtisztultabb gitárjátékát örökítették meg e felvételeken.

Szabó Gábor 1975-ben szakított a Taylor-formula zenei panelhangzásával, mert már nagyon unta azt. Az új kiadójával az elsõ felvételét vendégmuzsikusként készítette (¨Coke¨ Escovedo-albumán). A Mercury cégnél megjelent Nightflight {Éjszakai repülés} címû Szabó-album zeneanyagát 1976. elsõ felében rögzítették alkalmi zenésztársakkal. Ezeken kívül Szabó Charles Earland (zongora) könnyed hangvételû albumán (The Great Pyramid {A nagy piramis}) is játszott.

Szabó következõ Mercury-albumát Faces {Arcok} címen készítette, és szomorú jellegzetessége, hogy ez lett az utolsó, életében Amerikában kiadott korongja. A zömmel dzsez-rak és átmeneti stílusú darabokból összeálló albumon Szabó Gábor játéka felüdítõen tiszta, fényes és néhány számban invenciózus is. Az albumon van az a Last Song {Utolsó dal} címû romantikus szám is, amellyel kapcsolatosan Szabó félig viccesen megjegyezte: "Ha ez sem tetszik a közönségnek, akkor abbahagyom a gitározást!" - A kompozíció fogadtatásáról nem tudok.

1978-ban Svédországban Totth Péter szervezésében felvették a második Four Leaf Clover albumot. A Belsta River {Belsta-folyó} felvételeinél Janne Schaffer (gitár - vele az elõzõ lemezen is játszott), W³odek Gulgowski (zongora, elektromos zongora, szintetizátor), Pekka Pohjola (basszusgitár), Peter Sundell (dobok) és Malando Gassama (ütõhangszerek) voltak Szabó zenészpartnerei.

Májusban a San Diego-i Catamaranban lépett még fel, majd Szabó Gábor élettársával együtt repülõgépre szállt és elindult Budapestre. Szabóék ezúttal a Hilton Szállóban laktak. Itt tartotta egyetlen zártkörû fellépését: másfél órás programot adott alkalmi együttesével. A zenekarban Szabó Gábor és Babos Gyula (gitár), Másik János (elektromos zongora), Lerch István (szintetizátor), Dandó Péter és Sípos Endre (basszusgitár), illetve Kõszegi Imre (dobok) játszott. E felvétel a közönség részére ugyanúgy hozzáférhetetlen, mint az 1974-es.

Szabó 1979-tõl már idõnként kórházban is volt, ahol az intenzív kúra eredményeképpen idõszakosan javult valamit állapota. Tisztában volt helyzetével, és tudta azt, hogy hosszabb távon már nincs segítség. Ezért is vállalkozott egy intenzív pszichiátriai kezelésre; kábítószer-elvonáson vett részt. A kórházi kezelések közben derült ki, hogy az egy szcientista hely is egyben, és az orvosok a gyógyítás melléktevékenységeként hittérítéssel foglalkoztak. Chick Corea a szcientisták és az Atlantic támogatásával önálló menedzserirodát alapított. Szabó orvosai és Corea hatására az új Szabó-album felvételeit már Corea és “cége" szervezésében kezdték el Studio Cityben 1979 júliusában. A felvételeknél a SEAWIND nevû zenekar néhány tagja (szintén szcientisták), továbbá Jim Keltner (dobok) és Paulinho DaCosta (ütõhangszerek) kísérte Szabó Gábort. Egy szám pedig gitár-zongora kettõse lett Coreával.

Szabó közben összeveszett a szcientistákkal és beperelte õket. Az Atlantic a szcientistákkal való összeütközés elkerülése miatt végül elállt a Femme Fatale {A végzet asszonya} lemez kiadásától, így Szabó valamivel könnyebben tudta megszerezni félig elkészült (keveretlen) felvételeit, melyeket saját költségén fejezett be. Az LP végül a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat gondozásában jelent meg Szabó elsõ (és eddig egyetlen) magyar mikrobarázdás lemezeként 1981-ben. Szabó Gábor mûvészete szempontjából mindenképpen jelentõs albumon 1967-es mûvészi hitvallásának legtisztább, legértékesebb megvalósulását hallhatjuk.

Szabó Gábor 1981 májusában HAZAérkezett ugyan, de még nem szándékozott itthon letelepedni, inkább csak pihenni, feltöltõdni jött. Állandóan változtatta terveit, életét. Elég gyakran ivott, s olyankor nem mindig viselkedett úriemberként. Egy zenekar szervezését is elkezdte, melyben többek között Garay Attila (zongora), Kõszegi Imre (dobok), Dandó Péter (basszusgitár) és Pedro Guevara (ütõhangszerek) is szerepelt volna… A Fõvárosi Mûvelõdési Házba 1981. december 15-re tervezett lemezbemutató koncertjére már nem kerülhetett sor. December 7-én beszállították a Daróci úti kórházba, ahol krónikus vérzékenységgel kezelték. A kórházban magnóról Bartók Béla mûveit hallgatta, melyekbõl egy szvitet kívánt összeállítani, és amibõl végül semmi sem lett.

Állapota rosszabbodása miatt átkerült a László-kórházba. Ott érte a halál 1982. február 28-án.
Idõközben hazatelepült szülei, testvére, élettársa, valamint rokonok és barátok jelenlétében - de fia és volt felesége távollétében - helyezték örök nyugalomra a Farkasréti temetõben.

***

De mi is az, amit Szabó Gábornak köszönhetünk? Az egyén fontosságának amerikai felértékelõdésével együtt erõsen személyes hangú gitározása társadalmilag is szükségszerû megjelenés volt. Mindez, a mélyérzésû, tiszta, mélyen emberi és esetleges gitárhangja a legnagyobbak közé emelte. Játéka a hasonló nagyságrendû, és azonos stílusú gitárosokétól - mint például Kenny Burrell - is megkülönböztethetõen egyéni volt. Erre nagyon jó példákat Szabó és Lloyd 1961-65-közötti közös felvételein találhatunk, amelyek a dzseztörténet máig ható értékeinek számítanak.

Szabó alapvetõen két stílus megalkotásánál bábáskodott: az átmeneti [crossover] dzsez és a latin-rak stílusok. Viszont mindkettõ közrejátszott válságának kialakulásához is. Mert 1972-re mûvészi/alkotói válság érte el õt, melyhez egyfajta identitászavar is járult. Riportokban többször beszélt arról, hogy neki, mint bevándoroltnak szabad-e dzsezzenésznek neveznie magát, avagy az csak a született amerikai muzsikusok kiváltsága-e. Szabót a korszerûség igénye, a mindenkihez-szólás görcse vitte tévútra. Ehhez viszonylagos zenei sikertelenség is járult, mivel az új mûvészi hitvallásával készített darabokkal nem sikerült betörnie a bít/pop piacára, lemezei légüres térbe kerültek. Az általa (is) megteremtett latin-rak stílussal Carlos Santana a SANTANA zenekarral (és öccse, Jorge Santana a MALO együttessel) világhíres lett, õ pedig a széles tömegek elõtt ismeretlen maradt. Az õ lemezvállalkozása végül tönkrement.

Kétsége támadt annak eredményességében, amit csinál és amiben hisz. Emiatt mûvészileg egyre kiszolgáltatottabb lett a producereknek. A lélek nélkül készült lemezek viszont újabb tudathasadáshoz vezettek, mivel õszintesége, becsületessége a megalkuvást, a piacnak alárendelt semmitmondást hosszú távon nem tudta elviselni. A dzsezmuzsikusok és dzsezkedvelõk szemében áruló lett, aki lepaktált olyan "alantas" mûvészi törekvésekkel, mint a rak, a többi "áruló" sikerének nagyságát viszont nem tudta megközelíteni sem.

A világpolgári célkitûzések sem használtak saját zenéjének. Az elképzelt cél, a szélesebb közönséghez való eljutás érdekében ugyanis alárendelte játékát egy aránylag felszínes, formai attitûdnek (latin-rak, átmeneti, dzsez-rak, rak stílusok), aminek következtében az esztétikából ismert tartalom-forma mûvészi egyensúlya felborult és a forma került elõtérbe. Ennek pedig éppen Szabó mélyérzésû, bensõséges játékstílusa látta kárát. Arra is rá kellett jönnie, hogy amikor õt elismerték, azokban az idõkben gitározása még erõsen európai és benne természetesen magyar hangvételû volt. A világpolgári formalizmussal pedig éppen ez a személyes gitárhang amerikanizálódott, azaz elvegyült a többi hasonló szinten - vagy jobban - gitározó zenész hangja között. Talán ezt próbálta ellensúlyozni az 1968-tól felbukkanó magyar eredetû zenei témákkal?!

****

Szabó Gábor volt az elsõ olyan magyar dzsezmuzsikus, aki nemzetközileg ismert és népszerû, szakmailag jelentõs alkotó lett, és akit játéka alapján magyarként is számon tartottak. Fontos lenne tehát, hogy munkáit megismerjük és objektív mércével való megméretése után jelentõségének megfelelõ helyre tegyük! Hogy szorgalma, szerénysége példaként, tragédiája tanulságként, mûvészete egyetemes zenekultúránk részeként állhasson elõttünk és a nagyvilág elõtt!

5 megjegyzés:

ish írta...

Thank you for the Gabor Szabo!

zsking írta...

Köszönöm ezt az alapos ismertetőt Szabó Gábor életéről. Nem sok felvételét ismerem, a Femme Fatale lemezt gyengének tartom, de egyebeket, amiket hallottam nagyon jók. Gyanítom, ha kevesebbet iszik és egy nagyon jó menedzser van mellette vismertebb, esetleg világsztár lehetett volna.

zsking

lcbriza írta...

Thanks a lot for the Gabor posts.

Álmos Táltos írta...

Gabor Szabo in Budapest ( Studio #8, 1974 ) + report - f u l l video 64.min, R A R E !! × × ×
http://www.youtube.com/watch?v=yMrleQaHD64

Borbocenk írta...

Thank you so much for this gem !! I think that i need password for rar file. Could you please send it to me ?