This Is Max Greger LP .DATA
01 Safari Trumpet
02 A Whiter Shade Of Pale
03 Some Of These Days
04 Strangers In The Night
05 Honeysuckle Rose
06 Kiss Of Fire
07 Moon River
08 We Can Work It Out
09 Anything Goes
10 Goody GoodyOriginal destination
2012. július 22., vasárnap
2012. július 18., szerda
Jon Lord Blues Project – Live (2011)
Jon Lord Blues Project – Live (2011) DATA
Tracklist:
01 – Back at the Chicken Shack
02 – Houchie Couchie Man
03 – Wishing Well
04 – It Never Rains But It Pours
05 – Fog On the Highway
06 – Lazy
07 – Walkin’ Blues
08 – Way Down in the Hole
09 – Houston (Scotland)
10 – Respect Yourself
11 – When a Blind Man Cries
12 – I’m a Man
Personel
Miller Anderson – guitar, vocal
Maggie Bell – vocal
Colin Hodgkinson – bass, vocal
Jon Lord – hammond organ
Zoot Money – keyboards, vocal
Pete York - drums
Maggie Bell – vocal
Colin Hodgkinson – bass, vocal
Jon Lord – hammond organ
Zoot Money – keyboards, vocal
Pete York - drums
Az ősz hammondmester szabadidő-bandájának első kiadványa ez a koncertlemez, amit ez év május 14.-én rögzítettek a németországi Rottweillben rendezett jazzfesztiválon. A Jon Lord mellett játszó zenészek is jól ismertek, hiszen valamennyien kulcsszerepet játszottak a hatvanas évek brit rhythm and blues zenéjében. Ennek ellenére nem csak a rock aranykorából válogattak dalokat, hiszen például a nyolcvanas évekből itt figyel egy Tom Waits sláger, a Respect Yourself is. Nem hiányozhat a Muddy Waters-féle Hoochie Coochie Man, Robert Johnson is jelen van egy dal, a Walkin’ Blues erejéig, és tisztelegnek a kortársaik előtt is: a legendás Free-nóta, a Wishing Well szerintem kiválóan áll Maggie Bellnek, a Spencer-Davis-féle I’m a Man mellett a Gimme Some Lovin’ is a zenekar repertoárján van, ez azonban erre az élő albumra nem került rá.
Érdekes a felállás is, hiszen Lord mellett egy másik billentyűs, Zoot Money is serénykedik billentyűs parkján, de a hammond részeket száz százalékban az Öreg viszi, Money inkább a kíséretben vesz részt (jó, néhány rock and roll szólót elenged olykor), Miller Anderson mellett énekel is. Nem hiányozhat a Deep Purple sem a műsorból. Játsszák a Lazy-t és még egy bluest, a When a Blind Man Criest. Az előbbiben felerősítik az egyébként is jelenlevő jazzirányt, Maggie Bell a szöveget is megváltoztatja, ami egyébként bluesdaloknál nem szokatlan, különösen a tradicionális szerzeményeknél nem az. Szenzációs a zenekar ritmusszekciója: Pete York amellett, hogy óramű pontossággal halad, kiváló érzékkel keveri bele a jazzelemeket ütősjátékába. A basszusgitárt bal kézzel pengető Colin „Bomber” Hodgkinson hangszere pedig egyes dalokban önálló életre kel. Miller Anderson nem egy korszakos gitáros (énekhangja ismerős lehet Lord 98-as szólólemezéről, a ’Pictured Within’-ről), de megbízhatóan teszi oda a szólókat. (Jó, tudom, nekem Blackmore az isten - na nem a Blackmore’s Night-ban!)
Aki ott volt július elején Pakson, annak ismerős a buli - ugyanezt a repertoárt prezentálta a hatosfogat. Hiányolom a hanganyagból a koncert igazi hangulatát, egy kicsit több hangszerszólót (Pete York elképesztő dobszólója azért megvan), de ne legyünk telhetetlenek. Lord gondolt egyet, szólt a régi haveroknak és éltre keltették azt a zenét, amit még az Artwoodsban nyomott valamikor a hatvanas évek közepén, évekkel a Deep Purple létrejötte előtt. Nem azért jöttek össze, hogy megváltsák a világot, vagy ezzel a darabbal akarják magukat beírni a rock örökkévalóságába, hanem csak egy kis bluest akartak játszani.
Érdekes a felállás is, hiszen Lord mellett egy másik billentyűs, Zoot Money is serénykedik billentyűs parkján, de a hammond részeket száz százalékban az Öreg viszi, Money inkább a kíséretben vesz részt (jó, néhány rock and roll szólót elenged olykor), Miller Anderson mellett énekel is. Nem hiányozhat a Deep Purple sem a műsorból. Játsszák a Lazy-t és még egy bluest, a When a Blind Man Criest. Az előbbiben felerősítik az egyébként is jelenlevő jazzirányt, Maggie Bell a szöveget is megváltoztatja, ami egyébként bluesdaloknál nem szokatlan, különösen a tradicionális szerzeményeknél nem az. Szenzációs a zenekar ritmusszekciója: Pete York amellett, hogy óramű pontossággal halad, kiváló érzékkel keveri bele a jazzelemeket ütősjátékába. A basszusgitárt bal kézzel pengető Colin „Bomber” Hodgkinson hangszere pedig egyes dalokban önálló életre kel. Miller Anderson nem egy korszakos gitáros (énekhangja ismerős lehet Lord 98-as szólólemezéről, a ’Pictured Within’-ről), de megbízhatóan teszi oda a szólókat. (Jó, tudom, nekem Blackmore az isten - na nem a Blackmore’s Night-ban!)
Aki ott volt július elején Pakson, annak ismerős a buli - ugyanezt a repertoárt prezentálta a hatosfogat. Hiányolom a hanganyagból a koncert igazi hangulatát, egy kicsit több hangszerszólót (Pete York elképesztő dobszólója azért megvan), de ne legyünk telhetetlenek. Lord gondolt egyet, szólt a régi haveroknak és éltre keltették azt a zenét, amit még az Artwoodsban nyomott valamikor a hatvanas évek közepén, évekkel a Deep Purple létrejötte előtt. Nem azért jöttek össze, hogy megváltsák a világot, vagy ezzel a darabbal akarják magukat beírni a rock örökkévalóságába, hanem csak egy kis bluest akartak játszani.
Összegzés:
A bajom az, hogy túl steril az anyag, kevés az izgalom, nem tud magával ragadni, hiányzik a karcosság, a spontaneitás. Nincs meg a kocsmafeeling, ami a bluesnál annyira fontos. 2003-ban Lord készített egy másik bluesanyagot, amikor a Bob Daisley vezette ausztrál Hoochie-Coochie Mennel összejött, és a ’Live At The Basement’ szerintem sokkal jobban sikerült. Profi alkotás, de ez a hat ember ennél sokkal többre képes. Lord és haverjai a kisujjukból kirázzák ezt a zenét, de a baj az, hogy többre nem is törekednek, bár igaz, nem sokan csinálják utánuk ezt sem.
Forrás: Hard Rock Magazin
A bajom az, hogy túl steril az anyag, kevés az izgalom, nem tud magával ragadni, hiányzik a karcosság, a spontaneitás. Nincs meg a kocsmafeeling, ami a bluesnál annyira fontos. 2003-ban Lord készített egy másik bluesanyagot, amikor a Bob Daisley vezette ausztrál Hoochie-Coochie Mennel összejött, és a ’Live At The Basement’ szerintem sokkal jobban sikerült. Profi alkotás, de ez a hat ember ennél sokkal többre képes. Lord és haverjai a kisujjukból kirázzák ezt a zenét, de a baj az, hogy többre nem is törekednek, bár igaz, nem sokan csinálják utánuk ezt sem.
Forrás: Hard Rock Magazin
2012. július 17., kedd
Jon Lord with The Hoochie Coochie Men - "Live at the Basement" ( audio version )
Download DATA RE UploadAtention !!!
The disc is made of continuous recording!
Dear music downloaders!!
The disc is made of continuous recording!
Dear music downloaders!!
I'm sorry a lot of work from those who have already downloaded the album, but unfortunately at the wrong version was uploaded. I ask everyone to fill it again for this version because of its high quality of the final version
The old version is unfortunately missing the high voice, and dynamics!
Pass: Thank You
01 02 03 04 05 06 07 08 09 10
CD - 1
01 - Introduction (Jon Lord) 2:37
02 - Hideaway (King/Thompson) 2:38
03 - Lonesome Traveller Blues (Gaze/Gibb/Grosser/Conway) 3:08
04 - Blues with a Feeling (Little Walter) 3:26
05 - You Got Good Business (Curtis Jones) 6:11
06 - Green Onions (Jones/Cropper/Jackson/Steinberg) 6:24
07 - 24/7 Blues (Daisley/Gaze) 7:26
08 - Baby Please Don’t Go (Muddy Waters) 5:08
09 - The Money Doesn’t Matter (Don Hillman) 4:22
10 - Strange Brew (Clapton/Collins/Pappalardi) 5:00
11 - Dallas (Johnny Winter) 5:14
------------------------------------------------------------------
CD - 2
01 - I Just Wanna Make Love To You (Willie Dixon) 4:51
02 - You Need Love (Willie Dixon) 7:05
03 - The Hoochie Coochie Man (Willie Dixon) 8:20
04 - New Old Lady Blues (B - Daisley) 4:24
05 - Who’s Been Talkin’ (Howling Wolf) 7:35
06 - Six Strings Down (Vaughn/Neville/Neville/Kolb/Smith) 5:30
07 - Dust My Broom (Elmore James) 5:50
08 - Back at the Chicken Shack (Jimmy Smith) 8:57
09 - When a Blindman Cries (Blackmore/Gillan/Glover/Lord/Paice) 7:20
10 - 12 Bar Blow Jam (Barnes/Gaze/Lord/Daisley/Grosser) 7:14
----------------------------------------------------------------------------------
The Hoochie Coochie Men Are:
Jon Lord (Deep Purple) : Keyboards
Bob Daisley: Bass guitar
Tim Gaze: Guitar and Vocals
Rob Rosser: Drums
Jim Conway: Harmonica
Special Guest: Jimmy Barnes vocal
2012. július 9., hétfő
Cal Tjader - Latin Kick 1991
Recorded at Radio Recorders, Los Angeles, California in 1956.
Originally released on Fantasy (8033)
Cal Tjader's era-defining mixture of Afro-Cuban rhythms and mainstream jazz solos undergoes a bit of a horizontal expansion in these 1956 sessions. The tracks are often longer than on previous albums, finally taking advantage of the logistics of the LP, and as a result, both the Latin and jazz elements benefit. Tenor saxophonist Brew Moore gets extended chances to blow in an easy-grooving Getz-like manner on several tracks, and on "I Love Paris," Luis Miranda (congas) and Bayardo Velarde (timbales) engage in some spirited percussion battles over the vamping of the brothers Duran (Manuel on piano and Carlos on bass). Everything cooks in a bright yet disciplined manner, and Tjader's elliptical, swinging vibes preside genially over the ensemble.
By Richard S. Ginell. AMG.
Cal TJADER - Latin Kick 1991
01. Invitation 4:13
02. Lover Come Back To Me 3:43
03. September Song 3:00
04. Will You Still Be Mine 3:28
05. I Love Paris 5:53
06. Tropicville 3:14
07. Moonlight In Vermont 2:56
08. Bye Bye Blues 3:36
09. Manuel's Mambo 3:17
10. All The Things You Are 4:09
11. Blues From Havana 3:04
Cal Tjader- (Vibraphone);
Brew Moore- (Tenor Sax);
Manuel Duran- (Piano);
Carlos Duran- (Bass);
Luis Miranda- (Congas);
Bayardo Velarde- (Timbales).
Acker Bilk - A Touch of Latin 1964 LP Digital restored, noise cleaning and mixed, at Audio Design Stidio made 2012
Acker Bilk - A Touch of Latin 1964 DATA
Acker BILK - A Touch of Latin 1964
With The Leon Young String Chorale
01 - Maria Elena
02 - La Paloma
03 - Frenesi
04 - Lonely senorita
05 - Adios mi chaparita
06 - Bossa Luna
07 - Bustamento
08 - Habanera
09 - Perhaps, perhaps, perhaps
10 - Adios Mariquita Linda
11 - Pancho's love song
Notes
With The Leon Young String Chorale
01 - Maria Elena
02 - La Paloma
03 - Frenesi
04 - Lonely senorita
05 - Adios mi chaparita
06 - Bossa Luna
07 - Bustamento
08 - Habanera
09 - Perhaps, perhaps, perhaps
10 - Adios Mariquita Linda
11 - Pancho's love song
Notes
Acker Bilk (28 January 1929), born Bernard Stanley Bilk (known more familiarly as Mr. Acker Bilk), is a clarinetist. He is known for his trademark goatee, bowler hat, striped waistcoat and his breathy, vibrato-rich, lower-register clarinet style. He was born in Pensford, Somerset,England.
Bilk earned the nickname Acker from the Somerset slang for friend or 'mate'. His parents tried to have him learn the piano, but Bilk as a boy found it restricting upon his love of outdoor activities including football (soccer). He also lost two front teeth in a school fight and half a finger in a sledging accident, both of which Bilk has claimed to have affected his eventual clarinet style. He learned the clarinet while serving in the Royal Engineers in the Suez Canal Zone, and by the mid-1950s he was playing professionally.
Xavier Cugat - Viva Cugat LP Digital restored, noise cleaning and mixed, at Audio design Studio made 2012.
Xavier Cugat - Viva Cugat DATA
01 - Jungle Concerto
02 - The Peanut Vendor
03 - Isle Of Capri
04 - Tropical Merengue
05 - Nightengale
06 - Perfidia
07 - Siboney
08 - Jungle Drums
09 - Anna
10 - Maria Elena
11 - Poinciana
12 - Say Si Si
Kai Warner - It's Reggae Time LP Digital restored, noise cleaning and mixed, at Audio Design Studio made 2012.
Kai Warner - It's Reggae Time DATA
01 - Sun of Jamaica
02 - Help Me Make It Through the Night
03 - Jamaican Girls
04 - Montego Bay
05 - I'm a Believer
06 - Wonderful World, Beautiful People
07 - Bahama Mama
08 - Carribean Summer
09 - Crazy
10 - Rivers of Babylon
11 - Trinidad
12 - You Can Get It If You Really Want
02 - Help Me Make It Through the Night
03 - Jamaican Girls
04 - Montego Bay
05 - I'm a Believer
06 - Wonderful World, Beautiful People
07 - Bahama Mama
08 - Carribean Summer
09 - Crazy
10 - Rivers of Babylon
11 - Trinidad
12 - You Can Get It If You Really Want
Original source:
2012. július 8., vasárnap
Cyril Stapleton - The Late Night Sound Of Golden Hits (1966) Digital restored, noise cleaning and mixed, at Audio design Studio made 2012.
Cyril Stapleton - The Late Night Sound Of Golden Hits (1966) DATA
The links are fixed !!!!!!!!!
01 02 03
The links are fixed !!!!!!!!!
01 02 03
The Late Night Sound Of Golden Hits
01 Pretty Flamingo
02 As Tears Go By
03 You've Got Your Troubles
04 Strangers In The Night
05 Candlelight And Roses
06 The More I See You
07 Here There And Everywhere
08 Make The World Go Away
09 Blue Star
10 Bells Of San Remo
11 Call Me
12 You Don't Have To Say You Love Me
Original source:
2012. július 1., vasárnap
The Benny Goodman Story - Vol. II - 1972 LP MCA Coral Digital transfer, noise cleaning and mixed, at Audio Design Studio Home Sound Recording Studio made 2012..
Benny Goodman Story DATA
01 02 03
Side One
1. MEMORIES OF YOU
Benny Goodman Trio
2. CHINA BOY
Benny Goodman Trio
3. MOONGLOW
Benny Gnndman Quartet
4. AVALON
Benny Goodman Quartet
Side Two
1. AND THE ANGELS SING
Vonal By Martha Tilton
2. JERSEY BOUNCE
3. SOMETIMES I‘M HAPPY
4. SHINE
Trumpet Solo,Harry James
5. SING SING SING (With A Swing)
Inter: CHRISTOPHER COLUMBUS
Benjamin David Goodman 1909 májusában született Chicagóban, és apja akarata szerint, mint minden gyereknek, neki is tanulnia kellett zenét. A kis Benny nagyobb testvérei után a klarinétot kapta, mellyel igen hamar bekerült a helyi fúvós és tánczenekarba. Harry bátyja a tubát választotta, később bőgős lett, sok Goodman felvételen hallható játéka. Benny kitartóan gyakorolt, és klasszikus képzettsége végett remek kottaolvasó lett belőle, igazi profinak számított, amikor hallotta Ben Pollack, a kor egyik legkiemelkedőbb zenekarvezetője. 17 éves korában, Ben Pollack zenekarának klarinétosaként érkezett New Yorkba, az amerikai zeneipar óriásgyárába. Tehetségére hamar felfigyeltek, és első kottája a "125 Jazz Breaks" 1927-ben jelent meg, amikor épp 18. életévébe lépett. Érdekes, hogy saját neve már akkor igen keresetté tette, pedig még 8 évet kellett várnia a nagy áttörésre.
1935-ben leszerződött az NBC rádió Let's Dance (Táncoljunk) című műsorába, mely az egész országban hallgatható volt. A műsor sikertelensége miatt a megszűnés napján Goodman azt a tanácsot adta zenészeinek, hogy játszanak úgy, ahogyan kedvük van. A műsor olyan fergeteges örömzenélésbe csapott, hogy a táncosok extázisba estek, hivatalosan a jazztörténelem ettől a naptól számolja a swing korszak kezdetét. A klarinétos ettől a naptól minden koncertjét a Let's Dance című számmal kezdte és a Goodbye-jal búcsúzott a hallgatóktól.
Megalakult a Benny Goodman Trio Teddy Wilson zongorista és Gene Krupa dobos társaságában, majd Lionel Hampton vibrafonos később csatlakozott hozzájuk. Hampton akkoriban egy kis éttermet vezetett, ahol maga főzött, felszolgált és a vacsorázóknak játszott. A Quartet sikere óriási volt, mert a vibrafon-klarinét párosítás újként hatott, és mert a négy tagból ketten fehérek, ketten pedig feketék voltak. Ezzel megalapozták a vegyes zenekarok helyét a jazz történelmében. A kis formáció még filmszerepet is kapott a Hollywood Hotel című vígjátékban. Formációi akkoriban olyan slágereket játszottak, mint a Sing, sing, sing a Don't Be That Way, vagy a Stompin' at The Savoy.
Benny Goodman klasszikus zenei örökségéről sem szabad megfeledkeznünk. 1938-ban felvételt készített a Budapest vonósnégyessel, Mozart klarinétötöséből. Tanácsadói unszolására felkérte Bartók Bélát, hogy komponáljon számára egy magyaros kamaraművet. 1939-ben rögzítették Bartók Kontrasztok című, háromtételes (verbunkos, pihenő és sebes) darabját, amelyen Goodman klarinéton, maga Bartók zongorán és Szigeti József hegedűn játszott. Még a fotó is híven tükrözi a kontrasztot köztük, Bartók és Szigeti egyenes tartása mellett Goodman hanyagul keresztbetett lába egészen jellegzetes. A fotó szinte szimbólum lett. (Azért tegyük hozzá, hogy tüzetesebb vizsgálat után látható Goodman ölében egy másik klarinét. Hogyan is tarthatta volna, ha nincs a lába ebben a helyzetben...? )
1938. január 16-án új időszámítás kezdődött a zenetörténelemben: Benny Goodman a Carnegie Hallban elérte, hogy az emberek nem táncolni jöttek, hanem hallgatni a zenét. Megszületett a jazzkoncert fogalma!
Ezt az estét beárnyékolta, hogy a banda sztárjai közül többen is elmentek a show után: Teddy Wilson, Gene Krupa, Lionel Hampton és a trombitás Harry James is saját zenekart alapított. De ez nagyban nem befolyásolta a megélhetést, egészen a háború végéig minden nagy szórakoztató együttes megtalálta számítását a zenei piacon. Kisegyüttesének tagja lett Charlie Christian, aki elsőként használt elektromos erősítést gitárjához.
Amikor az 52-dik utcai fiatal jazz-zenészek előálltak saját forradalmukkal, és divatba jött a modern jazzirányzat, a bebop, Benny Goodman zenekara is széthullott. Ezúttal kis formációkban dolgozott, 6-7-8 tagú kisegyütteseiben inkább játszott, mint vezényelt. Számos későbbi nagy jazzfigura kezdett itt, vagy jutott hírnévhez: Stan Getz, Zoot Sims, Paul Qinichette szaxofonosok, Urbie Green pozanos, Jimmy Rowles zongorista, Red Norvo és Terry Gibbs vibrafonosok.
1958-ban ő képviselte az Államokat a brüsszeli Világkiállításon. 1962-ben az amerikai vezetés a hidegháború végét egy igazán prominens nagykövettel kívánta jelezni a Szovjetunió felé: Benny Goodman moszkvai koncertjén maga Hruscsov is a hallgatóság között ült. Az együttes igazi szupercsapat volt, az akkori amerikai élvonal legjobbjaival (Zoot Sims, Phil Woods, Joe Newman, John Bunch, Victor Feldman). Goodman játéka sokszor eltörpül a nála sokkal energikusabb és precízebb fiatalokkal szemben. Ennek a koncertnek inkább volt politikai szerepe, mint zenei, ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy a mai napig nem jelent meg CD-n.
Az 1960-as években sok klasszikus felvételt készített, ahol ragaszkodott hozzá, hogy a kortárs műveket, melyeket neki írtak, maguk a zeneszerzők vezényeljék. Így született a Morton Gould balettzene, Leonard Bernstein Fúga klarinétra és jazz-zenekarra, Aaron Copland Concertója. A pályatárs klarinétos Woody Hermannak írt Ebony Concerto is lemezre került, ezt is a szerző, Stravinsky dirigálta.
Goodman magánélete is elég aktív volt. Artie Shaw, a korszak másik klarinétosa igazi playboy volt, de nyolc házasságával nem szállhatott versenybe Goodmannel. 16-szor nősült! 1955-ben életéről film készült The Benny Goodman Story címmel, Steve Allen főszereplésével, a filmzenében, nem tévedés, a fiatal Stan Getz szaxofonozik a big bandben. Zenésztársai felnéztek rá, bár nem szerették. Betegesen maximalista volt, koncert után akár egész zenekarát végigkergette a tűzlépcsőn, mindenféle indok nélkül kirúgott embereket. Saját barátai nevére sem mindig emlékezett. Utolsó koncertjén még Gershwin nevét is a kottalapról nézte le.
Mániákusan rajongott hangszeréért, egy családi videón látható, hogy még a reggeliző asztalnál is gyakorolt. 25 éves zenei jubileumán a tortát 25 klarinéttal rakták körbe, melyek tetejébe gyertyákat raktak.
A swing királya élete végéig dolgozott, 1976-ban Magyarországon is adott koncertet, 1978-ban, 40 évvel a nagy jazzkoncert után megismételték a Carnegie Hallban az estet a még élő tagokkal. Hangszereket tesztelt és lemezeket készített, koncertezett.
Játéka egyszerre volt elegáns, tüzes, kifinomultan briliáns és egyéni. Benny Goodman megannyi csodálatos felvételt és eseményt hagyott maga után. Munkájában és játékában mindig következetes volt. 1986-ban bekövetkezett halálakor egy Brahms szonátát gyakorolt.
Személy szerint csak egyet mondhatok. Bármelyik korszakából is emelünk ki egyetlen felvételt, Ő maga mindegyiken tökéletes. Bátran hallgassák, és érezzék meg az igazi swinget!
Válogatott diszkográfia:
1929 - BG and Big Tea in NYC GRP
1935 - Sing, Sing, Sing Bluebird
1935 - The Birth of Swing Bluebird
1935 - Original Benny Goodman Trio and Quartet Sessions, Bluebird
1935 - Stomping at the Savoy Bluebird
1938 - Carnegie Hall Concert Live (1938) Columbia
1938 - Carnegie Hall Concert, Vol. 1 (Live) Columbia
1938 - Carnegie Hall Concert, Vol. 2 (Live) Columbia
1938 - Carnegie Hall Concert, Vol. 3 (Live)Columbia
1939 - Ciribiribin (Live) Giants of Jazz
1939 - Featuring Charlie Christian Columbia
1940 - Eddie Sauter Arrangements Columbia
1941 - Swing Into Spring Columbia
1947 - Undercurrent Blues Blue Note
1948 - Swedish Pastry Dragon
1950 - Sextet Columbia
1954 - BG in Hi-fi Capitol
1957 - Peggy Lee Sings with Benny Goodman Harmony
1958 - Benny in Brussels, Vol. 1 Columbia
1958 - Benny in Brussels, Vol. 2 Columbia
1959 - The Benny Goodman Treasure Chest MGM 1973 - The King Swings Star Line
1962 - Benny Goodman in Moscow CBS
1970 - Benny Goodman Today
1972 - On Stage with Benny Goodman and his Sextet
Forrás anyag:
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
