Label: Blue Note – BLP 4276
Format: Vinyl, LP,
Country: US
Released: 1967
Genre: Jazz
Tracklist
A1 - Ground Hog
Composed By – Duke Pearson
3:00
A2 - New Girl
Composed By – Duke Pearson
6:00
A3 - Bedouin
Composed By – Duke Pearson
5:20
A4 - Straight Up And Down
Composed By – Chick Corea
6:55
B1 - Ready When You Are C.B.
Composed By – Duke Pearson
2:51
B2 - New Time Shuffle
Composed By – Joe Sample
5:30
B3 - Mississippi Dip
Composed By – Andrews*, Irwin*
2:30
B4 - A Taste Of Honey
Composed By – Bobby Scott, Ric Marlow
5:25
B5 - Time After Time
Composed By – Jule Styne, Sammy Cahn
2:30
Companies
Record Company – Liberty Records, Inc.
Lacquer Cut at – Van Gelder Studio, Englewood Cliffs, New Jersey
Credits
Alto Saxophone, Bass Clarinet, Flute – Al Gibbons
Alto Saxophone, Flute, Piccolo Flute – Jerry Dodgion
Baritone Saxophone, Clarinet – Pepper Adams
Bass – Bob Cranshaw
Bass Trombone – Benny Powell
Drums – Mickey Roker
Piano – Duke Pearson
Tenor Saxophone – Frank Foster, Lew Tabackin
Trombone – Garnett Brown, Julian Priester, Kenny Rupp
Trumpet – Burt Collins, Joe Shepley, Marvin Stamm, Randy Brecker
Ezen a lemezen egy kislétszámú Big Bandet hallhatunk. Eme nagyszerű interpretálás Duke Pearson vezetésével történt 1967-ben. Természetesen ne degradáljuk le a muzsikusok jelenlétét sem, mivel nélkülük nem igazán jöhetett volna létre ez a lemez. Az album sajnos erősen viseltes volt már , de sikerült egy pár képet találni az eredeti borító fotóval.
De remélem a Big Band kedvelők igy sem fognak elkeseredni, mert ez az album nyújthat nekik némi kárpótlást......
Alan Grant jegyzet: Magyar
---------------------
Visszatérnek-e valaha a nagyzenekarok? Számos, sok hallgatómmal folytatott beszélgetés után, valamint saját személyes megfigyeléseim alapján azt mondanám, hogy a nagyzenekarok soha nem fognak visszatérni, legalábbis nem az 1940-es és az 50-es évek elejének koncepciójában.
Mind a zenei tudás, mind a zenekedvelő közönség fejlődött az elmúlt húsz évben. Mi, akik szeretjük a jazzt, értékeljük a zenei kihívást. A szekciómunka tökéletes kivitelezésétől az izgalmas egyéni szólókig a zenei anyag soha nem lehet unalmas.
Duke Pearson zenekara rendelkezik ezekkel a tulajdonságokkal. Nincs egy gyenge láncszem sem a Duke zenekarát alkotó zenészek láncolatában. Minden zenész erős olvasó, minden zenész izgalmas szólista. Ez a zenekar egy ciose szervezet lett, ahol minden zenész a legnagyobb tisztelettel van egymás iránt, egy szép big band kapcsolat, és az ok. . .
Duke Pearson:
Duke Pearson 1932. augusztus 17-én született a Georgia állambeli Atlantában, nagyon muzikális családban. Nis egész környezete tele volt zenével. Anyja zongorázott; testvérei idegen zenei hajlamúak; egy uncie, szaxofonos. Duke kiváló zenei képzést kapott. Nis alapvető hangszere a zongora, bár a trombitából is ki tudott hozni néhány igen érdekes hangot.
Az atlantai Clark College-ba járt, és miután Duke elért egy bizonyos zenei érettséget, úgy döntött, hogy megpróbál utat törni magának a showbizniszben, és New Yorkot választja bázisául.
Duke 1959. január 20-án érkezett a Nagyvárosba; fellépett Donald Byrddel, Pepper Adamsszel és számos más jazz-zenésszel. 1963 márciusában csatlakozott a Blue Note Recordshoz, ahol Altred Lion asszisztense lett.
A Blue Note Records jelenleg az egyik legrégebbi jazz kiadó, azt hiszem, közel harminc éve, amikor ezt írom, és senki sem érdemel nagyobb elismerést, mint Alfred Lion. Alfred Lion meghatározó szerepet játszott Duke Pearson fejlődésében. Mint producer Duke Iooks messze egy olyan művész, aki erős zenei meggyőződéssel, ízléssel és detinite styie.
Duke Pearson zenekarának születése 1967 februárjában történt. Duke olyan zenészeket keresett, akik igazságot tudtak tenni az ő érdekes chartjainak, megértették a zenéjét.
Duke felkereste Jerry Dodgion altszaxofonost, Garnett Brown harsonást és Burt Collins trombitást, és rájuk bízta a szekcióvezetői feladatot. Ők viszont Duke-kal együtt választották ki a szaxofon-, harsona- és trombitaszekció kiegészítéséhez szükséges embereket. A szaxofonszekciót Pepper Adams baritonon, Al Gibbons alton, és a Count Basie öregdiák Frank Foster és az újonc Lew Tabackin tenoron egészítette ki.
Garnett Brown egy másik ex-Basie-it, Benny Powell-t, valamint az izgalmas Julian Priester-t és Kenny Rupp-ot (korábban Maynard Ferguson) választotta a harsonaszekcióba. A trombitás Burt
Collins Martin Stammot, Soe Shepley-t és egy másik újoncot, Randy Brecker-t adta a szekcióhoz. (Randy az Indiana U. zenekarában játszott. A Notre Dame-i Jazz Festival versenyeket megnyerő és a Külügyminisztériummal a Távol-Keletre utazó Randy zenekarral Randy második díjat kapott a bécsi Nemzetközi Jazz Fesztiválon is).
A ritmusszekciót maga Duke választotta. A sokoldalú Bab Cranshaw a basszusgitáron és Mickey Roker, a mai jazz egyik legizgalmasabb dobosa. Meg kell érteni, hogy egy nagyzenekarban dobolni egészen más, mint egy kis csapattal dolgozni. Egy nagyzenekarban a hangszerelés egy igen igényes feladat; az egyes szekciókkal együtt kell dolgozni az akcentusokon, és a szólistákat is vezetni kell. A zenekar egyben tartása olyan csodálatos élmény, amit csak egy dobos tapasztalhat meg. Mickey-t Duke fejlesztette ki a nagyzenekari dobolásra. Miután megkérte Duke-ot, hogy próbálja ki, nem csak a nagyzenekari dobolást sajátította el, hanem ő lett a "zenekar szíve".
Nagy szerepet játszottam abban, hogy a zenekarnak néhány fellépést szereztem. Játszottak a Half Note-ban, a La Martinique-ban, és e sorok írásakor már harmadszor léptek fel a rendszeres vasárnap délutáni koncerteken, amelyeket a Domban, az East Village-i jazzklubban rendezek. Felléptek a Ruby klubban is Jamaicában, Queensben.
Ground Hog...
A Ground Hog a mai fiatalos hangzás érzetét kelti. Duke kellene néhány szöveget a dallamra, ez egy könnyen felvehető hangzás. Érezhető benne egy kicsit Atlanta, Duke szülővárosa.
New GirI...
Hallgassátok meg figyelmesen, amit a New Gir! mond. Ez a com pozíció köré épül egy sor szépséges refrén Burt Collins trombitáján. Figyeld meg Míckey Roker hangsúlyait az izgalmas rézfúvósok és szaxofonosok csodálatos együttes munkája mellett. Ezek vezetnek át Lew Tabackin tenor munkájába, Duke tine zongorajátékába, Burt Collins kórusaiba, és az egész zenekar gerincének, Mickey Roker támogatásába. Ez a kompozíció zeneileg azt teszi, amit egy új giri tenné - előhozza a zenei génjeiben rejlő izgalmat.
Beduin...
Ez a kompozíció És egy zenei portré. Eredetileg egy smail együttes vette fel a "Wahoo" (Blue Note LP #4191) című lemezen. Ez a big band interpretáció lehetővé teszi Duke számára, hogy teljesebb képet nyújtson Jerry Dodgion hangszeres munkája és Randy Brecker keleti ízű trombitahangja segítségével. Képzeljük el a magányos sivatagi utazót, a tevegelés, a beduinok járását.
Egyenesen felfelé és lefelé...
Az album tüzes dallama, Itt van lehetőséged értékelni Mickey Roker big band dobolását, és a fúvós szekció kiváló képességeit. Martin Stamm nyitóbeszéde egy kis Sweet Georgia Brownnal, majd
...és máris indul a verseny. A telivérek Martin Stamm a trombitán, Pepper Adams a baritonon, Mickey Roker dobjai vezetik a zenekart a célegyenesben, majd a bádogos vonal fölött a zenekar átmegy a stop time-ba.
Ready When You Are C.B.
Hallgassa meg Duke teed az első tacet (csak mondd, Count Basie . - Count Basie). Ready When You Are emlékeztet a cioseness ot egy Neil Hetti teeling, amely mindig is uralkodó Basie. Vicces dolog, bár, ali a koncertek adtam Duke a big band, ő ritkán játszik a zongorán. Duke azt állítja, hogy a szólisták meghallgatása sok tudatosságot igényel. A zenekar lüktetése az első. Duke úgy gondolja, hogy neki elöl kellene lennie, nem a zongoránál. Más szóval, azt mondja a zenészeknek: "Készen állok, ha ti is.
New Time Shutfle...
Írta Joe Sample a Jan Crusadersből. Hallgassátok Mickey Roker akcentusait, Benny Powell shutflin' végig harsonakórusait, Garnett Brown staccato harsona lickjeit, Al Gibbon alt munkáját és Julian Priester könnyed harsonahangját. Joe Shepley magas dupla D-je a dallam végén.
Mississippi Dip...
A Watermelon Mao árnyalatai. Randy Brecker trombitán. Egy tempó, amely az elmúlt öt évben felpezsdítette a jazz világát, és táncra hívja a hallgatóságot, hogy élvezze ezt a dallamot.
Taste ot Honey
Egészen érdekes feldolgozás. A kezdeti ütemváltások, Frank Foster csodálatos tenorhangja. Frank számomra egy veterán zenész, aki soha nem hagyta abba a jazz változásainak figyelését. Ne teljes mértékben lefedi a kürtje teljes hangterjedelmét, taktusban általában a tenort messze kiveszi a természetes hangterjedelméből. Franket hallgatva érződik, hogy milyen hatással volt rá John Coltrane zenei gondolkodásmódja.
Time After Time...
O.K. Akarsz táncolni? Garnett Brown szerepel, majd Ali Joe Shepley következik. Joe-nak figyelemre méltóan finom, tiszta hangja és gyönyörű hangterjedelme van. Ne tudja, hogyan kell kezelni egy balladát, egy egész ballada albumot kellene felvennie.
A big band munka nagyon fontos a zenészek fejlődésében. A precíz olvasás, a hajlítás, az éles fegyelem, az akkordszerkezet részének eljátszása... ezeknek az alapoknak a hiánya miatt sok tehetséges zenész nem tud tisztességesen megélni. Nem is gondolnád, hány olyan zenész játszik kis együttesekben, akik egy kottát sem tudnak kivágni. Duke bandájának tagjai nem küzdenek ezzel a problémával, ők már megfizették a tagdíjukat. Az ő jutalmuk hallható ezen a tine big band albumon.
ALAN GRANT
--------------
