Iron Butterfly - In A Gadda Da Vida LP 1968 - Digital transferred, noise cleaning and mixed, at Audio Design Studio home sound recording studio 2004

Download

01 - Most Anything Zou Want
02 - Flowers And Beads
03 - My Mirage
04 - Termination
05 - Are You Happy
06 - In A Gadda Da Vida

1966-ban alapult meg a banda San Diego városában. 1968-ban már ki is adták első lemezüket Heavy címmel, melyet az ATCO nevű kiadónál adtak piacra. Ez a kiadó az Atlantic Records egyik alvállalata. Az alapítótagok Doug Ingle, Ron Bushy, Jerry Penrod, Darryl DeLoach, valamint Danny Weis voltak. Az együttesből sokan már az első album felvétele előtt kiléptek, de hamar lett pótlásuk: Lee Dorman (basszusgitár), és Erik Brann (elektromos gitár) léptek a színre.

A 17 perces In-A-Gadda-Da-Vida lett az Iron Butterfly második nagylemezének a címadó dala, mely később az együttes legsikeresebb alkotása lett. Doug Ingle később azt állította, hogy alkohol befolyása alatt készült a szám, amit több felállításban, s többször is eljátszottak. A későbbi lemezek már nem lettek olyan sikeresek, bár a Ball felülmúlta a várakozásokat. 1970-ben Erik Brann vezetésével piacra dobták az új albumukat, a Metamorphosis-t, melyen már szerepelt két új tag Mike Pinera és Larry "Rhino" Reinhardt, akik új színt hoztak a társaságba. A lemez felkerült a toplisták első részébe, ám 1971-ben kilépett mindkettő újonnan szerzett tag, s csatlakoztak Captain Beyond néven ismert szupergrouphoz.

A banda Woodstock városában is adott volna koncertet, ám leragadtak a reptéren, így a menedzserüknek magyarázkodnia kellett. A szervezők azonban azonnal a színpadon akarták látni őket, így azt mondták, hogy szálljanak helikopterre, s azonnal jöjjenek a helyszínre. A tagok meghallgatták az utasítást, de inkább ott maradnak, s másodlagosnak nevezték a koncertet.

Ezután az Iron Butterfly időről-időre felbomlott, majd újjáalakult, s eközben kevésbé sikeres lemezeket adtak ki. A '74-es Scorching Beauty, valamint a '76-os Sun and Steel is nagyon gyenge osztályzatokat, kritikákat kaptak.

1978-ban csatlakozott a csapathoz Jimi Henderson (Van der Graaf Generator), Juicy Lucy, valamint Keith Ian Ellis. A formáció nem tartott sokáig, hisz egy Németországban folyó turné során holtam találták Ellist a motelszobájában.

A In-A-Gadda-Da-Vida 40 éves évfordulójának megünneplésének örömére felléptek a Led Zeppelin életben maradt tagjaival, valamint Aretha Franklin énekesnővel. Ezek után az együttes hosszabb időre feloszlott.

2002-ben aztán Darryl DeLoach is elhunyt, őt egy májrák vitte el az élők sorából.

2003-ban Erik Braunn halt meg szívgyengeségben. Az 52 éves zenész épp az új albumon dolgozott, melyet a mai napig nem adott ki az Iron Butterfly.

A tragikus esetek után Ron Bushy és Lee Dorman régebbi arcokkal elkezdtek dolgozni, és 2007-re tervezik alkotásuk kiadását.