Szeleczky Zita - Himnusz - Szózat - ( Digital restored and cleaning at Audio Design Studio 2009.

Szeleczky Zita

Download DATA

Szeleczky Zita - HIMNUSZ

Download DATA
Szeleczky Zita - SZÓZAT

Egy kortörténezi kuriózum Szeleczky Zita előadásában.

Szeleczky Zita életéről és működéséről

Még csak elsőéves növendéke a Magyar Színművészeti Akadémiának, mikor első filmfőszerepére szerződtetik. A kezdődő nagy siker nem kényeztette el, elvégzi a Színművészeti Akadémiát, s a budapesti magánszínházak csábító ajánlataival szemben az ország első prózai szinháza, a Magyar Nemzeti Szinház ösztöndíjas szerződését fogadja el.

Itt első perctől kezdve főszerepeket játszik, s működésének második évében már a legtehetségesebb fiatal színésznőnek ítélt Farkas-Ratkó díj nyertese. Antik és modern klasszikusok hősnője. Tipikus all round színésznő, aki arra a legbüszkébb, hogy épp úgy otthon van Shakespeare Juliá-jában, Titánia-jában, Ibsen Solveig-jében, Moliere Dorina-jában, Pirandello Mostohalány-ában, Niccodemi Anna-jában, Tamási Énekes madarában, Mikszáth-Harsányi Tóth Mari-jában, Németh László Sata-jában, mint könnyebb operettben - ki nem emlékeznék az idősebb generációban Mária főhadnagyára, egy egész szezonon keresztül játszott/!/, vagy a korabeli magyar filmek naiva szerepeiben.

Huszonnégy magyar film főszereplője; leghíresebb ezek közül a Fekete gyémántok, Rózsafabot, Gül Baba, Sok hűhó Emmyért, Sziámi macska, Zenélő malom, Nászinduló, Az első, Gyávaság, Áll a bál, Egy éjszaka Erdélyben, stb. - ez utóbbi a velencei filmversenyen - a magyar filmek közül elsőként - díjat nyert.

Háború alatt a magyar kórházak üdvöskéje, aki szerepléseivel enyhülést és vígaszt hoz a sebesült katonák számára, a katonák és a nemzet kishúga. 1945-ben a kommunista megszállás elől Nyugatra menekül, s 1948-ban Argentínába vándorol, ahol művészi hivatásának él. Megalakítja az Argentínai Magyar Nemzeti Színházat, mert az emigrációban - úgy hiszi és vallja - , legfontosabb kötelessége a magyar kultúra ápolása. A legnehezebb körülmények között szólaltatja meg - az emigrációban először Madách: Az ember tragédiáját, Katona Bánk bánját, s a Gyöngykalárisban csokorba köti a magyar népdalokat és népviseleteket.

Argentin filmszerepe alkalmával az egész argentin sajtó a legnagyobb elragadtatással ír szerepléséről. Az 1956-os magyar szabadságharc idején drámai kiáltvánnyal fordul a világ nőihez. Argentína elnöke külön kihallgatáson fogadja, rádiók és televíziók sora szólaltatja meg. Az argentin állami rádió hónapokon keresztül tartó előadássorozat megtartására kéri fel, amely sorozat a magyarságnak sok barátot szerez, s a legnagyobb elismerést váltja ki.

A magyar vers szerelmese és hivatott tolmácsolója. Különleges tehetséggel és átéléssel szólaltatja meg a magyar költészet gyöngyszemeit. Előadóestjeivel - szavaló és tarka-estjeivel - bejárta Délamerika, Kanada és az Egyesült Államok és Ausztrália magyarlakta városait, s fellépéseivel nemcsak visszavarázsolta a magyar mult felejthetetlen szépségeit, de beleplántálta a szívekbe az elveszett Haza iránti szeretetet, hűséget és kötelességvállalást is. Lelkesedése összefogta a régi, az újabb és legújabb emigrációs magyarságot, akik egy emberként ünnepelték.

Az emigrációban kilenc lemeze, tizenkét hangkazettája jelent meg, - három ezek közül a Clevland-i Árpád Akadémia aranydíját nyerte el. Lemezei: A magyar költészet gyöngyszemei, Édesanyám, lelkem, Nagy karácsonyi album, Kis testvéreim, magyar gyermekek, Magyar Rozika Amerikában, Nóta, nóta, magyar nóta és a Zita Sings, továbbá egy kazetta Mécs László verseiből, három kazetta Wass Albert verseiből és prózájából.

Az emigrációs szervezetek egymás után tüntetik ki, s 1993-ban a kommunizmustól felszabadult magyar haza is lerója tiszteletét: emigrációs munkája elismeréséül a Magyar Köztársasági Érdem-rend Középkeresztjével tüntetik ki. A Legfelsőbb Bíróság a kommunisták ellene hozott koholt vádjai alól felmenti, az ellene hozott ítéletet megsemmisíti, s ezzel teljes rehabilitálásban részesíti.

1990 után rendszeresen hazalátogat, számtalan meghívásnak tesz eleget, megjelenik a Magyar Rádióban és Televízióban. 1998 őszén végleg hazaköltözik és Érden telepedik le.

Itt érte a halál 1999 julius 12-én. A nekézsenyi /Borsod megye/ temető családi sírboltjába temettük, szeretteihez.

Az emigrációs magyarság legnagyobb művésznőjét és fáklyahordozóját Zászlós Zsóka György író-történész e szavakkal jellemezte:

Szépséget a békében, - hitet a háborúban,
- vígaszt az összeomlásban, - reményt a hontalanságban....
Adhat-e valaki ennél többet Nemzetének?

A kiegészítést vitéz Jávor Zoltán nyugalmazott főiskolai tanár, a Művésznő rokona és keresztfia készítette.

-----------------------------------------------------------------------------------------------

Magyar Örökség díj a Piarista Kegyes Tanító Rendnek
és a száműzött Szeleczky Zita színművésznek


Negyvenkilencedik alkalommal osztották ki a Magyar Örökség díjakat 2007. december 15-én Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében. E rangos kitüntetésben részesült Vass Lajos karnagy és az általa gondozott "Röpülj Páva" mozgalom, a Piarista Rend több évszázados tanító és nevelő tevékenysége, Szerb Antal irodalmi életműve, Csiha Kálmán erdélyi református püspök apostoli küldetése, Szeleczky Zita művészete és hitet erősítő hazaszeretete, a Kiss Stúdió Színháznak a szórvány magyarságot szolgáló színházművészete valamint a Nagycsaládosok Országos Egyesülete nemzetmentő példaadása.

E rangos díjazottak közül kiemeljük a Piarista Rend több évszázados nemzet-nevelő munkásságát, valamint a száműzött Szeleczky Zita életútját.
A Piarista, vagyis a Kegyes Tanító rend (Ordo Scholarum Piarum) alapítója Kalazanci Szent József (1556-1648) 1597-ben életre hívta azt az ingyenesen oktató szerzetesi közösséget, amelynek római iskolái rövidesen olyan tekintélyt vívtak ki, hogy V. Pál pápa 1617-ben kongregációvá, XV. Gergely pápa 1621-ben ünnepélyesen fogadalmas szerzetesrenddé nyilvánította. Hírük csakhamar mindenütt vonzóvá vált Európában, hiszen a szegény gyermekek ingyenes oktatását hirdették és valósították meg - mondta laudációjában Dr. Kapronczay Károly történész, a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár főigazgatója. Majd így folytatta: - Hamarosan iskoláik nyíltak spanyol, lengyel és német területeken, a XVIII. századtól pedig bajor földön és Svájcban is sorra települtek piarista iskolák. Titkuk nem csak az ingyenességben, hanem a korszerű élethez igazodó teljes oktatásban rejlett, egyaránt oktattak műveltségi (humán) tárgyakat és az élet valóságára felkészítő reál tárgyakat. Mindenütt, egész Európában az anyanyelvű oktatás került a módszerük középpontjába.
Kapronczay kiemelte: - Nem csak a katolikusok, hanem más keresztény hitet vallók is bebocsátást kaptak iskoláikban. A rend a XX. században eljutott az amerikai kontinensre, Afrikába de még a Fülöp szigetekre is.
A történeti Magyarországra lengyel földről, 1642-ben a szepességi Podolinba került a rend, az itt alapított iskolából indult ki a magyarországi terjeszkedés: 1666-ban Privigyen, 1673-ban Breznóbányán, 1685-ben a Pozsony melletti Szentgyörgyön alapítottak alsós iskolát és gimnáziumot. 1721-ben létrejött az önálló magyar piarista tartomány. Ettől az időtől kezdve nagy jelentőségű piarista gimnáziumok létesültek, ahol mindig az adott kor tudományosságának megfelelő ismeretekre oktattak, nagy gondot fektettek a matematikára, filozófiára, a magyar történelemre és a magyar irodalomra. Egyes tárgyakat a pesti piarista iskolában tanítottak először magyar nyelven. Az 1800-as években több, addig rosszul működő királyi iskolát vettek át.
A történész professzor szólt a piaristák hányatott évtizedeiről, valamint a virágkor esztendeiről is: - A trianoni békekötés előtt a magyarországi piarista tartomány 24 iskolában működött, 1920 után csak tíz maradt a megcsonkított magyar állam területén. Az utódállamokhoz kerülteknek szomorú sorsa lett: a felvidéki kilenc közül csak kettőt működtetett tovább a szlovák piarista tartomány, míg Erdélyben, az 1925-ben megalakult romániai Piarista Rendtartomány anyagi erejéből csak két gimnázium működtetésére volt lehetőség. Nagybecskereken a délszláv hatóságok alakították át állami iskolává, de a bezárt felvidéki és erdélyi piarista gimnáziumok is az adott állam világi iskolarendszerébe épültek be.
A magyar piarista tartomány a két világháború között újabb virágkorát élte: Schütz Antal teológus, Balanyi György történész, Sík Sándor költő a magyar szellemi élet csúcsát jelképezte, a magyar tartomány igazi elismertségét azonban Tomek Vince tartományfőnöknek a rend generálisává való választása jelentette 1947-ben.
A nagy megpróbáltatás csak ezután következett: 1948-ban államosították a magyar, 1949-1950-ben a felvidéki és az erdélyi piarista iskolákat, 1950-ben öt magyar piarista rendház tagjait deportálták, kényszer-lakhelyre utasították. A megalázásokat nem enyhítette az sem, hogy 1950-ben az állam és az egyház megegyezésében két gimnázium működését engedélyezték csupán (Budapesten és Kecskeméten) a Piarista Rendnek.
A Rend próbatételeinek csupán egyik állomása volt, hogy 237 fogadalmas atyából csak 90 maradhatott a rend keretei között, de az utánpótlást is szigorú korlátok közé szorították. 1956 után újabb csapások érték a rendet, sok atyát leparancsoltak a katedráról, többet börtönbe vetettek. A Rend mindezek ellenére töretlenül működött, kiemelkedő képességű embereket adott a hazai szellemi életnek.
Dr. Kapronczay Károly rámutatott: - A Rend a rendszerváltoztatás után ismét talpra állt: négy gimnáziumot nyitott (Vác, Szeged, Nagykanizsa, Mosonmagyaróvár), Gödön szakiskolát, Sátoraljaújhelyen diákotthont, Veszprémben is tanítanak az érseki Padányi Bíró Márton Gimnáziumban.


A piaristák példaértékűen valósították meg
a magyar hazafias nevelést évszázadokon át

Nevükhöz híven a szeretet szavával formálták diákjaik gondolati és érzelmi világát. Az iskolának meghatározó szerepe volt abban, hogy a fővárosi lakosság nyelvhasználatában a németet felváltotta a magyar. Jó példázza ezt a folyamatot a német anyanyelvű, tabáni születésű Semmelweis Ignác munkássága, aki - bár megőrizte a németségét - feljegyzéseit magyarul írta könyvei margójára.
A pesti iskola fennállásának 290 éve alatt számos olyan diákját bocsátotta tudományos pályára, akik a magyar történelem, kultúra, gazdaság területén kimagaslót alkottak a piarista iskolák máig élő jelmondatának szellemében: "Ad maius pietatis incrementum" és a "Pietas et litterae".
Jeles történelmi egyéniségeink közül a piaristák neveltje volt: József nádor, Széchenyi István, Mészáros Lázár, Teleki Pál, Tartsay Vilmos, Antall József. A neves egyházi személyek közül: Battyány Ignác, Haynald Lajos, Somogyi Károly. Az írók, művészek terjedelmes sorából: Katona József, Vörösmarty Mihály, Petőfi Sándor, Vajda János, Lotz Károly, Zichy Mihály, Szerb Antal, Sík Sándor, Örkény István és Pilinszky János nevét emelhetjük ki. A tudósok között a két Nobel-díjasunk, az 1966-ban elhunyt kémikus-fizikus Hevesy György és az Amerikában élő kémikus-vegyész, Oláh György emlékezik büszkén a piarista Alma-Materre. A Piarista Rend a magyar múlt és jelen szerves része, köszöntsük őket megtiszteltetésük pillanatában - zárta laudációját a méltató.


Színésznő volt, mélyen hívő ember és magyar

- Fogyatkozik azok száma, akik még látták a harmincas évek derekán a Nemzeti Színház színpadán semmiből támadt tündérkirálykisasszonyként színpadra lépő és varázslatos bájával, elbűvölő mosolyával a nézőket azonnal meghódító fiatal színésznőt, Szeleczky Zitát...- kezdte laudációját Szigethy Gábor színháztörténész, rendező. Mint mondta, számtalan szerepet játszott el a Nemzeti Színházban 1936 és 1941 között: terjedelmes szereplista, megsárgult fényképek, rajongó újságcikkek, idős emberek fakuló emlékezete őrzi a hajdani színésznő emlékét. Magyar örökség.
Szigethy hangsúlyozta: - Fogyatkozik a számuk, de még nagyon sokan vannak, akik Szeleczky Zitát fél évszázados emigrációja során látták, hallgatták, csodálták. Dél-Amerikában, Észak-Amerikában, Ausztráliában, a világban mindenhol, ahol szétszóródva magyarok éltek és élnek, s akikhez a földrészekről földrészekre vándorló színésznő szólni akart, mert hitte, tudta és vallotta, hogy dolga van itt a földön:
"Jövök, mint bujdosó igric, szeretném bejárni az egész világot, hogy egy-egy estére hazavigyem magyar testvéreimet egy országba, mely valaha boldog valóság volt mindannyiunk számára, ma pedig fájó, elérhetetlen álom..."
A megszámlálhatatlan sok pillanat, amelyben a színésznő boldoggá tette a hazájuktól távol, a szülőföldtől elszakadva élő magyarokat: magyar örökség.
A neves színháztörténész, rendező rámutatott: - Magyar örökség, élő örökség a kalandos életű színésznő sorsa, életútja, a jobbról-balról rázúduló rágalomhadjárat is. 1941-ben nem vállalta, hogy néhány napos próbával eljátssza a Nemzeti Színház németországi vendégjátékán Vörösmarty darabjában kedvelt és sikeres szerepe, Ledér helyett az alkatától idegennek érzett Tündét. A nácik lakájai azzal vádolták, hogy a fiatal színésznő nem akar színpadra lépni az úgymond "baráti" Németországban: Szeleczky Zitának távoznia kellett a Nemzeti Színházból.
De, mint mondta Szigethy Gábor, 1945-ben (és később is) a kommunisták lakájai véresszájú antiszemitizmussal vádolták és hiába állította 1947-ben a népbírósági tárgyaláson a kommunista Gobbi Hilda, hogy Szeleczky Zita soha nem volt antiszemita. "Röhej, hogy mi volt a fővád ellene. Szavalta Petőfi versét: 'Jön a muszka, jön a muszka, itt is van már valahára...'" - nem tévedett Petőfi Sándor, nem tévedett Szeleczky Zita. És hiába állította a kommunista Várkonyi Zoltán, hogy Szeleczky Zita neki, a származása miatt üldözött színésznek felajánlotta menedékül a saját lakását - a rágalmazó nyilasok után a rágalmazó kommunisták bélyegezték hazaárulónak a színésznőt. Szeleczky Zita 1941-ben nem volt náci: ez volt a bűne. 1945-ben nem volt kommunista: akkor ez volt a bűne.
Laudációjában Szigethy kiemelte: - Színésznő volt, mélyen hívő ember és magyar: a nemzetiszocializmustól éppúgy féltette Magyarországot, mint a nemzetközi szocializmustól, a náci csürhétől éppúgy, mint a kommunista hordáktól. Egy hol a nácik, hol a kommunisták által megszállt országban az ilyen ember mindig bűnös. És nem Szeleczky Zita volt az egyetlen ember ebben az országban, aki éppúgy félt a náciktól, mint a kommunistáktól. Ez is magyar örökség.
Szeleczky Zita mélyen hívő, magyarságát egész életében töretlenül vállaló színésznő volt. Színésznő, aki a száműzetés keserű évtizedeiben, a megpróbáltatások közt is mindig vállalt szent feladatának tekintette, hogy sorstársaiban, bárhol a világban élő magyarokban Vörösmarty, Petőfi, Ady szavaival ébren tartsa a hitet: Komp-ország hazánk egyszer majd révbe ér, s Magyarországot nem hazaáruló gazemberek és ostoba ideológiák megszállott rabjai fogják irányítani. Megtörhetelen hite legyen mindannyiun magyar öröksége - zárta gondolatsorát Szigethy Gábor.