1 - Blues For Yolande - Coleman Hawkins
2 - It Never Entered My Mind - Coleman Hawkins
3 - La Rosita - Coleman Hawkins
4 - You'd Be So Nice To Come Home To - Coleman Hawkins
5 - Prisoner Of Love - Coleman Hawkins
6 - Tangerine - Coleman Hawkins
7 - Shine On Harvest Moon - Coleman Hawkins
Ezen a lemezen a két szaxophon génius közös produkciója hallható, nem kissebb előadókkal mint Oscar Peterson, Herb Ellis, Ray Brown, Alvin Stoller szereplésével.
1909. március 27-én született a Missouri államban levő Kansas Cityben, 1973. szeptember 20-án hunyt el. Webster hegedű- és zongoratanulmányai után az utóbbi hangszeren kezdte profi karrierjét. 1930 körül kezdett tenorszaxofonozni. Gyorsan átállt az új hangszerére, egy évvel később már Bennie Motennel játszott, később Andy Kirkkel és Fletcher Hendersonnal dolgozott. A harmincas évek közepén rövid ideig számos zenekarban játszott, többnyire New Yorkban és környékén, többek között Duke Ellingtonnal is. 1940-ben az Ellingtonband állandó tagja, hamarosan az egyik legnépszerűbb és legtöbbet utánzott szólista lett. Jóllehet csak három esztendeig maradt a bandával, de hatalmas befolyással volt a csapatra, jelenléte csiszolta a szekciótagokat, öröksége is jelentős volt.
Ezután számos olyan új tenorszaxofonos volt, aki mielőtt saját személyes stílusát kialakította volna, websteresen akart játszani. Webster Ellingtont elhagyva saját kisegyütteseit vezette, többek között olyan zenészek dolgoztak vele, mint Stuff Smith és Red Allen. A negyvenes évek végén rövid ideig ismét Ellingtonnál muzsikált, majd a jazz At The Philharmonic tagja lett. Az ötvenes évektől kezdve élete hátralevő részében többnyire egyedül dolgozott, intenzíven turnézott, különösen Európában, és azon belül is Skandidáviában, ahol rendkívül népszerű lett. Rövid ideig Hollandiában élt, mielőtt Dániába költözött volna, ahol azután élete végéig maradt.
Personel:
Coleman Hawkins - tenor saxophone
Ben Webster - tenor saxophone
Oscar Peterson - piano
Herb Ellis - guitar
Ray Brown - bass
Alvin Stoller - drums
Coleman Hawkins - tenor saxophone
Ben Webster - tenor saxophone
Oscar Peterson - piano
Herb Ellis - guitar
Ray Brown - bass
Alvin Stoller - drums
Európában igen sok felvételt készített, többnyire helyi ritmusszekciókkal, alkalmanként pedig más vezető amerikai jazzmuzsikusokkal is, többek között Bill Coleman és Don Byas társaságában. Webster korai stflusa generációja sok más tenorosához hasonlóan Coleman Hawkins hatását mutatta, ám amikor megérkezett az Ellington-bandbe, és elkészítette első jelentős felvételét, a ,Cottontail"-t, akkor már teljesen egyedi stílusa volt. Jellegzetes modora a szellős soundból és az emocionális vibrátóból tevődött össze, ez volt a példa számos követője számára.
Webster minden tempóban tökéletes előadó, gyors bluesa erőteljes, természetesen extrovertált oldalát mutatja, legjobb azonban a lassú, bágyadt balladákban, amelyeket mélyen átérzett feelinggel játszik, és gyakran lélegzetelállító bujasággal. Játékának ez a kettőssége személyiségének tükre, amit a vele együtt játszók úgy írtak le, mint egyfajta ingázást a Dr. Jekyll-szerű melegség és a Mr. Hyde-féle kegyetlen vadság között. Webster a tenorszaxofon egyik legtekintélyesebb mestere, akinek számtalan lemezfelvétele készült, amelyek igen magas színvonalúak. Az évek múlásával egyre inkább a balladákat részesítette előnyben a fiatalabb napjaiban jobban kedvelt, tapsra késztető gyors darabokkal szemben. Az Ellingtonnal végzett korai munkásságától kezdve, a negyvenes évek kisegyütteseinek felvételein keresztül, a Hawkinsszal készült balladaduetteken át, egészen a késői európai tevékenységéig, Webster hangzó öröksége megdönthetetlen bizonyítéka annak, hogy a jazzgigászok egyike volt.
Albumok:
Webster minden tempóban tökéletes előadó, gyors bluesa erőteljes, természetesen extrovertált oldalát mutatja, legjobb azonban a lassú, bágyadt balladákban, amelyeket mélyen átérzett feelinggel játszik, és gyakran lélegzetelállító bujasággal. Játékának ez a kettőssége személyiségének tükre, amit a vele együtt játszók úgy írtak le, mint egyfajta ingázást a Dr. Jekyll-szerű melegség és a Mr. Hyde-féle kegyetlen vadság között. Webster a tenorszaxofon egyik legtekintélyesebb mestere, akinek számtalan lemezfelvétele készült, amelyek igen magas színvonalúak. Az évek múlásával egyre inkább a balladákat részesítette előnyben a fiatalabb napjaiban jobban kedvelt, tapsra késztető gyors darabokkal szemben. Az Ellingtonnal végzett korai munkásságától kezdve, a negyvenes évek kisegyütteseinek felvételein keresztül, a Hawkinsszal készült balladaduetteken át, egészen a késői európai tevékenységéig, Webster hangzó öröksége megdönthetetlen bizonyítéka annak, hogy a jazzgigászok egyike volt.
Albumok:
The Consummate Artistry Of Ben Webster (1953),King Of The Tenors (1953),
Sophisticated Lady (1954), Ballads (1955), Coleman Hawkins Encounters Ben Webster/Blue Saxophones (1957), Soulville (1957), The Soul Of Ben Webster (1958), At The Nuway Club (1958), Ben Webster Meets Oscar Peterson (1959), The Warm Moods Of Ben Webster (1960), Ben Webster At The Renaissance (1960), Richard Groove' Holmesszel: Groove (1961), Harry,Sweets' Edisonnal: Ben And Sweets (1962), Ben Webster And The MJQ: Live (1962), Soul Mates (1963), Layin' Back With Ben (1964), See You At The Fair (1964), Live At The Montmartre (1965), Saturday Nigh t At The Montmartre (1965), Midnight At The Montmartre (1965), Sunday Morning At The Montmartre (1965), Stormy Weather (1965), The Jeep Is Jumping (1965), Gone With The Wind (1965), Duke's In Bed (1965) Atmosphere For Lovers And Thieves (1965), Remember (1967), Tenor Of Jazz In London (1967), Bill Coleman/Ben Webster Live In London (1967), Swingin' In London (1967), Ben Webster Meets Don Byas In The Black Forest (1968), Ben Webster In Copenhagen (1968-70), At Ease (1969), Quiet Days In Clichy (1969), Blow, Ben, Blow (1969), For 'Die Guv'nor (1969), Ben Op Zijn Best (1970), No Fool, No Fun (1970), Live At The Haarlemre Jazz Club (1972), Ben Webster In Hot House (1972), Messenger (1972), Live In Paris (1972), Makin' Whoopee (1972), Autumn Leaves (1972), Gentle Ben (1972), Ben Websterln Europe (1972-73), My Man (1973), Last Concert (1973), Ben Webster And Joe Zawinul (1980), Live In Amsterdam (1989, felvétel: 1969). Antológiák: The Horn (1944) (1986), Scandanavian Days (1965-69) (1981), Ben Webster Plays Duke Ellington (1967-71) (1989).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése