Download DATA
Anton Karas 01 The Third Man Theme (Harry Lime Theme)
Anton Karas 02 Medley- Ay Ay Ay-La Paloma-Relecario
Anton Karas 03 Vienna Bon Bons, Pt. 1
Anton Karas 04 Rosamunde Polka from the Blue Danube
Anton Karas 05 Weiner Blut- Tales from the Vienna Woods
Anton Karas 06 Vienna Bon Bons, Pt. 2
Anton Karas 07 Gold and Silver Waltz- Pikanterien Schonbrunner
Anton Karas 08 Landler
Anton Karas 09 Samt und Seide
Anton Karas 10 Karasitaten- Mozart Waltz
Anton Karas 11 Weiner Burger, Kukuds Waltz, Herinspaziert
Anton Karas 13 Tiroler und Kartner Landerfolge
Anton Karas 14 Herzchmerz und Amsel Polka
| Anton Karas (ca. 1949), with fingers positioned for the beginning of "The Third Man Theme", showing the zither (of normal proportions) and table used in the film The Third Man |
 | ||
| ANTON KARAS | ||
 | ||
született: 1906. július 1., Bécs, Ausztria
elhunyt: 1985. január 9., Bécs, Ausztria
Vannak zeneszerzők, akiket korán megismer a közönség, és hamarosan minden új vállalkozásukat rajongók hada várja. Mások egész életükben próbálkoznak az áttöréssel, de kiváló teljesítményük ellenére műveiket csak egy kis csapat rajongó értékeli. És végül ott van a váratlan üstökös, aki még csak nem is tanult zeneszerzést, mégis élete egyetlen filmzenéjével képes megreformálni a műfajt, és slágert alkotni egy csapással. Ő Anton Karas.
Karas fiatal korától Bécsben dolgozott kabaréelőadóként és citerásként a Heurige bárban. Munkáját még a második világháború sem befolyásolta, pedig Bécs még Berlinnél is rosszabbul járt, már ami a pusztítás mértékét illeti. A világháború után kis filmes csapat érkezett a városba - "A harmadik ember" ("The Third Man") stábja, Carol Reed vezetésével. A film forgatókönyve Graham Greene regényéből készült, Orson Welles pedig már elvállalta a titokzatos Harry Lime főszerepét, Reed pedig terepszemlét tartott. Egyik este a Heurige bárban megpihenve figyelt fel Karasra, akit azonnal leszerződtetett filmje zenei felügyelőjeként.
Karasnak feladata szerint a filmhez komponált zenét kellett volna figyelnie és tanácsokat adnia, mint osztrák művésznek. Carol Reed Londonba vitette, és saját házában szállásolta el Karast, aki hónapokig nem végzett tényleges munkát, de végig kapott fizetést. A forgatás hamarosan számos problémába ütközött: egy baleset során a leforgatott anyag egy része elégett, a felborult menetrend mellett pedig még zeneszerzőt sem sikerült találni a filmhez. Aznap este Reed fáradtan ért haza, és megkérte Karast, hogy játsszon neki egy zenét, ami a holtakat is feltámasztja. Osztrák vendége gyorsan felállította citeráját, és eljátszotta a dallamot, ami később a legendás Harry Lime-téma lett.
Reed már nem is keresett tovább zeneszerzőt, az egész score megírását Karasra bízta. Ez akkor forradalmi tettnek számított, mert a citera Angliában ismeretlen hangszer volt. Karas parádés játéka azonban hamar népszerűvé tette a hangzását, ami nagyban hozzájárult a film sikeréhez, ugyanis ez volt az első alkalom, hogy klasszikus szimfonikus zene helyett inkább egy helybeli egzotikus hangszert használtak fel egy filmhez. Az új etno-szupersztár a királyi család és XII. Pius pápa is előtt fellépett, koncertmeghívásokat kapott, és további filmekhez is felkérték, a citerás azonban ismerte korlátait, elvégre nem volt zeneszerző, a filmben is csak azt csinálta, amivel évekig foglalkozott Bécsben.
Egy éven belül visszatért szülővárosába, azon belül is a Heurige bárba, remélve, hogy hírneve még több látogatót vonz majd. Ám a "Harmadik ember" hiába volt siker az egész világon, az egyetlen kivétel Bécs volt ezalól. Az éppen feltámadó osztrák filmgyártás kizárólag Habsburg-eposzokat finanszírozott, a szétrombolt Bécset és patkánylakta csatornáit bemutató angol filmet viszont elítélték, Karast pedig hazafiatlansággal vádolták meg, mivel közreműködött a botrányos moziban, emellett a citerajáték Bécsben egyáltalán nem számított újdonságnak. Karas végül egy perben a bárját is elvesztette, a perköltség pedig elvitte "A harmadik ember"-rel megkeresett pénzét. 79 évesen hunyt el teljes elfeledettségben.
Karas fiatal korától Bécsben dolgozott kabaréelőadóként és citerásként a Heurige bárban. Munkáját még a második világháború sem befolyásolta, pedig Bécs még Berlinnél is rosszabbul járt, már ami a pusztítás mértékét illeti. A világháború után kis filmes csapat érkezett a városba - "A harmadik ember" ("The Third Man") stábja, Carol Reed vezetésével. A film forgatókönyve Graham Greene regényéből készült, Orson Welles pedig már elvállalta a titokzatos Harry Lime főszerepét, Reed pedig terepszemlét tartott. Egyik este a Heurige bárban megpihenve figyelt fel Karasra, akit azonnal leszerződtetett filmje zenei felügyelőjeként.
Karasnak feladata szerint a filmhez komponált zenét kellett volna figyelnie és tanácsokat adnia, mint osztrák művésznek. Carol Reed Londonba vitette, és saját házában szállásolta el Karast, aki hónapokig nem végzett tényleges munkát, de végig kapott fizetést. A forgatás hamarosan számos problémába ütközött: egy baleset során a leforgatott anyag egy része elégett, a felborult menetrend mellett pedig még zeneszerzőt sem sikerült találni a filmhez. Aznap este Reed fáradtan ért haza, és megkérte Karast, hogy játsszon neki egy zenét, ami a holtakat is feltámasztja. Osztrák vendége gyorsan felállította citeráját, és eljátszotta a dallamot, ami később a legendás Harry Lime-téma lett.
Reed már nem is keresett tovább zeneszerzőt, az egész score megírását Karasra bízta. Ez akkor forradalmi tettnek számított, mert a citera Angliában ismeretlen hangszer volt. Karas parádés játéka azonban hamar népszerűvé tette a hangzását, ami nagyban hozzájárult a film sikeréhez, ugyanis ez volt az első alkalom, hogy klasszikus szimfonikus zene helyett inkább egy helybeli egzotikus hangszert használtak fel egy filmhez. Az új etno-szupersztár a királyi család és XII. Pius pápa is előtt fellépett, koncertmeghívásokat kapott, és további filmekhez is felkérték, a citerás azonban ismerte korlátait, elvégre nem volt zeneszerző, a filmben is csak azt csinálta, amivel évekig foglalkozott Bécsben.
Egy éven belül visszatért szülővárosába, azon belül is a Heurige bárba, remélve, hogy hírneve még több látogatót vonz majd. Ám a "Harmadik ember" hiába volt siker az egész világon, az egyetlen kivétel Bécs volt ezalól. Az éppen feltámadó osztrák filmgyártás kizárólag Habsburg-eposzokat finanszírozott, a szétrombolt Bécset és patkánylakta csatornáit bemutató angol filmet viszont elítélték, Karast pedig hazafiatlansággal vádolták meg, mivel közreműködött a botrányos moziban, emellett a citerajáték Bécsben egyáltalán nem számított újdonságnak. Karas végül egy perben a bárját is elvesztette, a perköltség pedig elvitte "A harmadik ember"-rel megkeresett pénzét. 79 évesen hunyt el teljes elfeledettségben.
Hubai Gergely
PHOTOS (top to bottom):
- Anton Karas (ca. 1955), playing a Karas-zither.
- "Weinschenke zum dritten mann" (ca. 1955)...note Karas's house on the hill in the background.
- Anton Karas, playing a Karas-zither with his "Two Rudi's" (ca. 1955)
- Anton Karas (ca. 1960) with a hand-written note to his wife "Der lieben Gattin..." - "To my beloved wife Dolli - 23/07/63".
ANTON KARAS - b. July 7, 1906 in Vienna; d. January 9, 1985 in Vienna
Anton Karas was just another Viennese zither player, performing at different wine gardens at night and working at odd jobs during the day. That was, until he was "discovered" by Carol Reed, producer of the movie The Third Man, to score the music for the film. The rest was then history.
Raised in the Brigittenau district of Vienna, he began studying the zither at the age of 12. The story goes that one day he found an old zither in an attic. His father allowed him to take lessons. This started with Professor Spiegel at Musikschule Horack and ended studying under the Viennese zither virtuoso Adolf Schneer. Karas began playing at wine gardens at the age of 17. This he continued to do for the next 28 years, until his meeting with Carol Reed! As the fame of the music from The Third Man spread, he began performing all over Europe, including a 32-week tour of the United States in 1951. In 1952, he opened his Weinschenke Zum Dritten Mann in the Sievering district of Vienna. He continued playing at his wine garden, which had varying degrees of success, over the years. In addition, he made special performances and recordings. He retired from the wine garden when a chain bought it out.
His compositions include:
"The Third Man Theme" *
"The Second Theme"
"Café Mozart Waltz" *
"Keine Ahnung"
"That Dear Old Song" *
"Rendezvous Waltz" *
"Farewell To Vienna" **
"Zither Man"
"Mein Herz Binkerl-Waltz"
"Visions of Vienna"
"Danube Dream"
"Wien, Weib, Wein",
"Karasitaten".
* Used in the movie The Third Man…some of which were merely incidental background pieces, later to be given names.
** This piece (used for the ending scene in the movie where the Alida Valli character walked passed the Joseph Cotton character in the cemetery) was an anachronism. In fact, Karas did not compose it. As the story goes, it was a 200-year old piece he took from a zither study book. He revised it, rearranging the notes in rapid successions (such as Chopin did to a degree) to extend the tone of the notes being played.
Directly after his success with the movie The Third Man, Karas had his dream zither made. This zither use acoustic amplification of the accompaniment and base strings (often overpowering the melody strings). This amplification was achieved by leaving the instruments thickness on the fret board side of about one inch. However, the thickness on the opposite side was increased almost two-fold! Several of this type were made, and were known as "Karas-zithern" by the Austrian music trade. Some of the accompanying photos show this type of instrument. He did not play this type of zither until after the advent of The Third Man. Karas never again had the film success that he earned with The Third Man. His "Third Man Theme" earned him the title of the king of the one-song composers. If all were told, his "Third Man Theme" is one of the most recognizable melodies, even to this day, with sales and performances at an all-time high for a "one-song composer."
The Karas Sound:
Many frustrating hours have been spent by zitherists trying to emulate the film's sound...here is part of the secret!
The music-track for the film The Third Man was recorded with the zither placed on a small kitchen table set on the wooden floor of the sound studio. Microphones were placed at several levels and positions around the table. The sound engineer then further enhanced the score, with portions dubbed. Truly, the sound was due to Karas' skills, zither tuning…and to the fact that he had very strong fingers which enabled him to carry through his style of playing.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése