Download DATA
01 - Tommy Vig - Staight, no chaser ( Thelonious Monk )
02 - Tommy Vig - Softly, as in the morning sunrise ( Sigmund Romberg ) 1971
03 - Tommy Vig - Autunum leaves ( Tibor Kozma ) 1971
04 - Tommy Vig - Oleo ( Sonny Rollins ) 1971
The live performance recorded here took place on April 25, 1971 at the Hungarian State Radio facilities in Budapest in the famous Studio No. 6. The Concert was produced by Imre Kiss, directed by Andras Fay and engineered by Jeno Banyai.
Personal:
Tommy Vig - Vibraharp, Marimba and Percusion
Imre Kőszegi - Drums
Aladár Pege - Bass
Béla Lakatos - Piano
A Fészek Művész Klubban 2009-ben megrendezett KORUNK ZENÉJE elnevezésű klasszikus kortárszenei sorozatról a MUZSIKA című folyóirat 2010 februári számában megjelent kritika így jellemezte Tommy Vig ott előadott művét, - COLLAGE FOR FOUR CLARINETISTS - amit a szerző maga vezényelt: "Üdítően besorolhatatlan ... magas szinvonalú zenei szövet..,ellenállhatatlanul bájos és mulatságos, igazán nem kommerciális, örömteli módon adva jó végkicsengést a hangversenynek."
"Vig Tommy, a csodadobos" - igy kezdődött a dolog 1946-ban: Tommy a Városi Színházban, a Zeneakadémián, a Fővárosi Nagycirkuszban, stb. vívott dobpárbajokat a Chappy zenekar kíséretével, Beamter Bubival és Radnóti Tomival. Vig Tommy akkor 7 éves volt . . .Bécsben lemezt keszítettek vele 8 éves korában DER KUNST TROMMLER DER WELT címen, a legkíválóbb ausztriai jazz szólistákkal. Tommy édesapja, Víg György (Veled vagyok még gondolatban, Tudom, hogy visszajösz egy őszi délután, Pitypalaty, stb. dalszerzője) klarinétozott.
Ézsiás Erzsébet írt könyvet Víg Tommy pályafutásáról "A TELEKI TÉRTŐL HOLLYWOODIG" címmel. Víg Tommy ("A zene Rejtő Jenője") pár evvel ezelőtt adott koncertet a Magyar Rádió 22-es stúdiójában "KOMOLY ZENE KÖNNYŰZENEI TÉMÁKRA" címmel, ahol Victor Máté rendezésében vezényelte saját kompozícióit egy kamaraegyüttes élén, amely két cimbalomból, tárogatóból, basszusklarinétból és egy vonósnégyesből állt. Víg Tommy 1956 november 18-án menekült el a kommunizmus elől, és Amerikában igen nagy sikert aratott. 2006 júniusában hazatelepült.
TÖBBSZÖRÖS DÍJNYERTES (Down Beat Magazine (Chicago) + EmErTon Díj (Budapest) + Vibrafonosok Oszkár Díja (Los Angeles) + Magyar Jazz Szövetség Palyázat Első Díj, Hangszerelés Kategória, (Budapest 2006) klasszikus kortárszeneszerző / jazz vibrafonos / dobos / filmzenekomponista / big band arandzsőr / ütős / feltaláló (http://carvalu.com/?page_id=7) / iró (How to Tell What Things Are Really Worth) / absztrakt rajzoló / műsorvezető / karmester , (sőt színész. Szörényi Éva fiát játszotta a "KÖNNYŰ MÚZSA" cimü nagysikerű filmben), Tommy Vig 1956-tol 2006-ig New Yorkban, Los Angelesben illetve Las Vegasban élt és muzsikált.
Többek között a következők kérték fel, hogy velük szerepeljen: Henry Mancini, Frank Sinatra, Tony Bennett, Quincy Jones, John Williams, Diana Ross, Woody Allen, Mel Brooks, Dean Martin, Stan Kenton, Gil Evans/Miles Davis big band, Nelson Riddle, Shorty Rogers, Michel Legrand, Mickey Rooney, Judy Garland, Lalo Schifrin, Jerry Goldsmith, Sammy Davis Jr., Freddy Hubbard, Manhattan Transfer, Burt Bacharach, George Shearing, és Tony Curtis.
1984-ben Tommy Vig volt a hivatalos Olimpiai Jazz Fesztival főrendezője Los Angelesben.
Mint filmzeneszerző, zenekarvezető, karmester, hangszerelő, dobos, vibrafonos és űtős, a következő studiókban dolgozott: Warner Brothers, Fox, Universal, CBS, Columbia, ABC, Disney, Goldwyn, MGM, Paramount, stb.
Tommy Vig több, mint 1400 studió felvételen szerepel, kétszer jatszott az Oszkár Dij televíziós előadásain, és 10 évig volt az Amerikai Komponistak Szervezetének alelnöke.
Mint filmzeneszerző, zenekarvezető, karmester, hangszerelő, dobos, vibrafonos és űtős, a következő studiókban dolgozott: Warner Brothers, Fox, Universal, CBS, Columbia, ABC, Disney, Goldwyn, MGM, Paramount, stb.
Tommy Vig több, mint 1400 studió felvételen szerepel, kétszer jatszott az Oszkár Dij televíziós előadásain, és 10 évig volt az Amerikai Komponistak Szervezetének alelnöke.
Nem régen hazatelepülése elött mutatták be Tommy Vig "MOMENT FOR VIBRAHARP, PIANO AND STRINGS," cimü eredeti kortás-zenei művét Las Vegasban, ahol Oscar Carrescia vezényelte nagy sikerrel a Las Vegas Youth Symphony Orchestrá-t, a szólót a szerző játszotta. Tommy más szimfónikus darabjait bemutatták Hagenben, Kölnben, Las Vegasban, Los Angelesben, Budapesten, stb., ezen kívül közvetlen hazatelepülése előtt vezényelte a mai Los Angeles Neophonic Orchestrát egy Stan Kenton emlékműsoron, ahol Bud Shankkel, Bill Holmannal, Gerald Wilsonnal, és Lennie Niehausszal szerepelt nagy sikerrel.
A Magyar Rádió Szimfónikus Zenekara adta elő Víg Tommy "BUDAPEST 1956" cimü programzenei művét 2008 január 19-én élő koncert-adás keretében, amelynek fergeteges sikere volt. Kovács László vezényelt. Tárogatóversenyét, Borbély Mihály szólistával a Miskolci Szimfonikusok mutatták be 2010 március 13-án.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------Tommy Vig was born in Budapest July 14, 1938. He is a graduate of Bela Bartok Conservatory and also attended Juilliard School of Music. His big band Lp “THE SOUND OF THE SEVENTIES” (Milestone Records Stereo #9007) accumulated excellent critical acclaim internationaily.
Leonard Feather has called Vig one of the future Ieaders in American music. Tommy was winner of the 1967 International Jazz Critics Poll on vibes (Talent Deserved of Wider Recognition). He was also norninated for Bandleader of the Year in PLAYBOY magazine in 1968 and 1969, and was voted to be one of the top ten bands in the world in Down Beat 1969.
Tommy Vig líves in Los Angeles where he is a studio musician and writer. TOMMY VIG IN BUDAPEST! Is his first record in a combo context. His three Hungarian sidemen are the best in that country on their respective instru ments. There was very little time for rehearsal, and the “free jazz” segment of “Straight, no chaser” is an excellent example of the interplay of four musicians versed both in “European” and in American music.
Tommy Vig líves in Los Angeles where he is a studio musician and writer. TOMMY VIG IN BUDAPEST! Is his first record in a combo context. His three Hungarian sidemen are the best in that country on their respective instru ments. There was very little time for rehearsal, and the “free jazz” segment of “Straight, no chaser” is an excellent example of the interplay of four musicians versed both in “European” and in American music.
---------------------------------------------------------------------------------------------------------
Fél évvel ezelőtt futótűzként terjedt el a hír a magyar jazzvilágban: a legendás Tommy Vig ismét köztünk van, ötvenévi távollét után feleségével hazaköltözött. A zeneszerző-dobos-vibrafonos nem is váratta sokáig a közönséget, teljes energiával vetette bele magát a koncertéletbe.
Fellépett többek között a Zsámbék Jazz Openen, bemutatkozott a Nyitott Műhelyben, a Szépművészeti Múzeum jazzklubjában és a Magyar Rádió Márványtermében. Tommy Vig a Columbus-hajón is koncertezett kvartettjével, majd február legelején a Magyar Rádióban tartott ősbemutatót a Zsoldos Bélával közösen vezetett Üssdob formációval. Máté J. György ez utóbbi hangverseny másnapján beszélgetett vele.
- Hogyan sikerült 1956 után beilleszkedned az amerikai zenei életbe?
- Szerencses flótás voltam, hamar befogadtak, és mindig volt jó zenei állásom.
- Jó néhány más jelentős magyar jazzmuzsikus (Szabó Gábor, Bacsik Elek, Zoller Attila, Dudás Lajos stb.) szintén emigrációba vonult, Dudás Lajos ma is Németországban él és dolgozik. Ápoltad a kapcsolatot velük vagy más magyar jazz-zenésszel a kint töltött évtizedek alatt, vagy elszigetelődtél?
- Dudás Lajossal sokszor dolgoztam együtt, a mai napig szerepelünk duóban Németországban. Bacsik Elekkel igen sokat játszottam együtt Las Vegasban a hatvanas években, Budapesten pedig már 1946 és 1948 között. Szabó Gabival csak jam sessionön zenéltem Amerikában: ő más körökben mozgott. Zoller Attilával sohasem játszottam: ő New York-ban élt és dolgozott, én inkább Los Angelesben és Las Vegasban. Amerika nagy ország…
- Márai Sándor azt üzente az emigrációból egy barátjának, hogy nem ír többé levelet neki, mert a magyar belügyi szervek úgyis felbontják a borítékokat. Neked Amerikában volt valamilyen rálátásod a magyarországi jazz fejlődésére? Tudtad tartani a kapcsolatot itthon maradt ismerőseiddel, kollégáiddal?
- Körmendi Vili, Victor Máté, Kiss Imre és Blum Józsi meghívtak szerepelni, úgyhogy volt alkalmam együtt játszani a legjobb magyar zenészekkel. Legjobb barátaim Zágon Iván, Beamter Bubi és Radnóti Tomi voltak.
- Ha megkeresne egy magyar lemezkiadó azzal, hogy szeretne kiadni kinti munkáidból egy „Best Of Tommy Vig" című gyűjteményt, melyik darabjaidat válogatnád össze?
- Olyan sok kiadatlan fölvételem van, hogy elég lenne 20 CD-re is… nehéz lenne a választás. Legújabb felvételemen Roger Kellaway (zongora) és Dave Carpenter (bőgő) játszik: igazi jazz, mindenfajta megalkuvás nélkül.
- Túlzás nélkül állítható, hogy az elmúlt félszáz év legnagyobb amerikai jazzmuzsikusaival játszottál együtt. Melyikükről őrzöd a legjobb emlékeket?
- Henry Mancini talán nem tartozik az igazi jazz-zenészek közé, de vele olyan jó kapcsolatom volt, és olyan sokat dogoztunk együtt, hogy őt kell említenem, mint a legnagyobb amerikai zenei élményemet. Másodsorban Stan Kentont, akivel kb. huszonhat éves koromban kezdtem dolgozni, és nagyon komoly muzsikát játszottunk a Los Angeles-i Music Centerben.
- Dobosként és vibrafonosként is emlegetnek. Te elsősorban melyik hangszer művelőjének tekinted magad?
- Igazából mindkettőt nagyon szeretem. Kovács Lászlóval Miskolcon jazzdobolni fogok a szimfonikus zenekarral, olyan lesz, mint Beethoven Hegedűversenye, csak hegedű helyett dobfelszerelés áll majd a karmester mellett, és a hangzás körülbelül Kenton és Lutosławski között mozog majd. De persze 100%-ban Tommy Vig marad, jó vagy rossz: hű maradok önmagamhoz minden körülmények között. (Egyébként Beethoven a kedvenc zeneszerzőm, és közvetlenül utána Bartók Béla következik. Albert Ayler kvintettjét hallottam élőben New Yorkban, a Village Vanguardban 1959 körül: ott ültem tőlük egy méterre. Annál jobb vagy modernebb jazzt azóta se hallottam.)
- A jazz műfajában járatlanabb olvasó talán nem ismeri a vibrafont. Hogyan mutatnád be nekik néhány mondatban ezt a hangszert, és te miért szeretted meg?
- A vibrafon a zongora és a dob keveréke; melodikus, de ritmikus is: ezért szeretem!
- Keresett és sikeres amerikai magyar muzsikus voltál évtizedekig. Miért döntöttél mégis úgy, hogy hazaköltözöl?
- Amerika igen megváltozott ötven év alatt (1956-2006), leromboltak mindenfajta kultúrát, és a korrupció hihetetlen méreteket öltött az élet minden területén. Magyarországon még van érdeklődés a jó zene iránt: ez Európa.
- Milyennek látod amerikai szemmel a mai magyar jazz helyzetét? Szerinted min kellene változtatni ahhoz, hogy a magyar jazz nagyobb elismertséget szerezzen a világban?
- Ma még nem tudom, de lehet, hogy lesznek ötleteim. Zsoldos Bélán kívül Babos Gyulával, Gonda Jánossal, Márkus Tibivel, László Attilával, Kőszegi Imrével, Borbély Misivel, Deseő Csabával és Oláh Kálmánnal is jó kapcsolatot tartok. Szerintem Magyarország igen jó hely!
- Csupán néhány hónapja vagy Magyarországon, de eddig sem tétlenkedtél: fesztiválokon léptél fel, Budapest 1956 című alkotásodat bemutattátok a Budapest Jazz Orchestrával, és Zsoldos Bélával megalakítottátok az Üssdob formációt. Milyen újabb terveid vannak 2007-re vagy későbbre?
- Zenélni szeretnék, igazi zenét, mindenhol, ahol hagynak!
- Hogyan sikerült 1956 után beilleszkedned az amerikai zenei életbe?
- Szerencses flótás voltam, hamar befogadtak, és mindig volt jó zenei állásom.
- Jó néhány más jelentős magyar jazzmuzsikus (Szabó Gábor, Bacsik Elek, Zoller Attila, Dudás Lajos stb.) szintén emigrációba vonult, Dudás Lajos ma is Németországban él és dolgozik. Ápoltad a kapcsolatot velük vagy más magyar jazz-zenésszel a kint töltött évtizedek alatt, vagy elszigetelődtél?
- Dudás Lajossal sokszor dolgoztam együtt, a mai napig szerepelünk duóban Németországban. Bacsik Elekkel igen sokat játszottam együtt Las Vegasban a hatvanas években, Budapesten pedig már 1946 és 1948 között. Szabó Gabival csak jam sessionön zenéltem Amerikában: ő más körökben mozgott. Zoller Attilával sohasem játszottam: ő New York-ban élt és dolgozott, én inkább Los Angelesben és Las Vegasban. Amerika nagy ország…
- Márai Sándor azt üzente az emigrációból egy barátjának, hogy nem ír többé levelet neki, mert a magyar belügyi szervek úgyis felbontják a borítékokat. Neked Amerikában volt valamilyen rálátásod a magyarországi jazz fejlődésére? Tudtad tartani a kapcsolatot itthon maradt ismerőseiddel, kollégáiddal?
- Körmendi Vili, Victor Máté, Kiss Imre és Blum Józsi meghívtak szerepelni, úgyhogy volt alkalmam együtt játszani a legjobb magyar zenészekkel. Legjobb barátaim Zágon Iván, Beamter Bubi és Radnóti Tomi voltak.
- Ha megkeresne egy magyar lemezkiadó azzal, hogy szeretne kiadni kinti munkáidból egy „Best Of Tommy Vig" című gyűjteményt, melyik darabjaidat válogatnád össze?
- Olyan sok kiadatlan fölvételem van, hogy elég lenne 20 CD-re is… nehéz lenne a választás. Legújabb felvételemen Roger Kellaway (zongora) és Dave Carpenter (bőgő) játszik: igazi jazz, mindenfajta megalkuvás nélkül.
- Túlzás nélkül állítható, hogy az elmúlt félszáz év legnagyobb amerikai jazzmuzsikusaival játszottál együtt. Melyikükről őrzöd a legjobb emlékeket?
- Henry Mancini talán nem tartozik az igazi jazz-zenészek közé, de vele olyan jó kapcsolatom volt, és olyan sokat dogoztunk együtt, hogy őt kell említenem, mint a legnagyobb amerikai zenei élményemet. Másodsorban Stan Kentont, akivel kb. huszonhat éves koromban kezdtem dolgozni, és nagyon komoly muzsikát játszottunk a Los Angeles-i Music Centerben.
- Dobosként és vibrafonosként is emlegetnek. Te elsősorban melyik hangszer művelőjének tekinted magad?
- Igazából mindkettőt nagyon szeretem. Kovács Lászlóval Miskolcon jazzdobolni fogok a szimfonikus zenekarral, olyan lesz, mint Beethoven Hegedűversenye, csak hegedű helyett dobfelszerelés áll majd a karmester mellett, és a hangzás körülbelül Kenton és Lutosławski között mozog majd. De persze 100%-ban Tommy Vig marad, jó vagy rossz: hű maradok önmagamhoz minden körülmények között. (Egyébként Beethoven a kedvenc zeneszerzőm, és közvetlenül utána Bartók Béla következik. Albert Ayler kvintettjét hallottam élőben New Yorkban, a Village Vanguardban 1959 körül: ott ültem tőlük egy méterre. Annál jobb vagy modernebb jazzt azóta se hallottam.)
- A jazz műfajában járatlanabb olvasó talán nem ismeri a vibrafont. Hogyan mutatnád be nekik néhány mondatban ezt a hangszert, és te miért szeretted meg?
- A vibrafon a zongora és a dob keveréke; melodikus, de ritmikus is: ezért szeretem!
- Keresett és sikeres amerikai magyar muzsikus voltál évtizedekig. Miért döntöttél mégis úgy, hogy hazaköltözöl?
- Amerika igen megváltozott ötven év alatt (1956-2006), leromboltak mindenfajta kultúrát, és a korrupció hihetetlen méreteket öltött az élet minden területén. Magyarországon még van érdeklődés a jó zene iránt: ez Európa.
- Milyennek látod amerikai szemmel a mai magyar jazz helyzetét? Szerinted min kellene változtatni ahhoz, hogy a magyar jazz nagyobb elismertséget szerezzen a világban?
- Ma még nem tudom, de lehet, hogy lesznek ötleteim. Zsoldos Bélán kívül Babos Gyulával, Gonda Jánossal, Márkus Tibivel, László Attilával, Kőszegi Imrével, Borbély Misivel, Deseő Csabával és Oláh Kálmánnal is jó kapcsolatot tartok. Szerintem Magyarország igen jó hely!
- Csupán néhány hónapja vagy Magyarországon, de eddig sem tétlenkedtél: fesztiválokon léptél fel, Budapest 1956 című alkotásodat bemutattátok a Budapest Jazz Orchestrával, és Zsoldos Bélával megalakítottátok az Üssdob formációt. Milyen újabb terveid vannak 2007-re vagy későbbre?
- Zenélni szeretnék, igazi zenét, mindenhol, ahol hagynak!
Tommy Vig, azaz Vig Tamás hatvankét éve játszik jazzt. Pályája közvetlenül a második világháború után kezdődött, hét éves korában, amikor csodagyerekként dobpárbajokban vett részt a Zeneakadémián, a Fővárosi Nagycirkuszban és a Városi Színházban. „Ellenfelei" ezekben a zenei párviadalokban az akkori jazzélet kiválóságai, Beamter Bubi és Radnóti Tamás voltak. A tizennyolc éves fiatalember – mielőtt Kovács Gyulához, Pege Aladárhoz és másokhoz hasonlóan „jazzkarriert" csinálhatott volna hazájában – 1956. november 18-án elhagyta Magyarországot, és Amerikában telepedett le, ahol nem csupán „tűrt” műfajnak számított a jazz. New York-ban, Los Angelesben, végül Las Vegasban élt és dolgozott: multiinstrumentalista muzsikusként egyaránt jól kezelte a dobokat, a vibrafont és különböző ütőhangszereket. Írt filmzenéket, és rengeteg világnagyság együttesében megfordult: dolgozott többek között Tony Bennettel és Quincy Jones-szal; a Miles Davis–Gil Evans Big Banddel és Benny Golsonnal; Frank Sinatrával és Henry Mancinivel; Freddie Hubbarddal és Shorty Rogers-szel; a Manhattan Transfer énekegyüttessel és Woody Allennel. Vezette saját nagyzenekarát 40 éven keresztül, és Hollywoodban mintegy 1400 stúdiófelvétel részese volt. A Las Vegas Youth Symphony Orchestra mutatta be Moment For Vibraharp, Piano And Strings című művét. 2001-ben Tommy Vig megkapta a vibrafonosoknak járó Oscar-díjat. A Pannon Jazz Kiadónál látott napvilágot Most és akkor című albuma. 2006-ban hazatelepült, s jelenleg aktív szerepet játszik a budapesti jazzéletben. Budapest 1956 című nagyívű kompozícióját 2006 októberében mutatta be a Budapest Jazz Orchestra közreműködésével, Zsoldos Bélával pedig megalakította az Üssdob elnevezésű jazzegyüttest, amelyben felesége, Mia énekel, és minden tag ütőzik. A Budapest 1956 szimfonikus zenekarra átírt változatát Kovács László vezényli majd Miskolcon 2007 végén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése