DownloadKarácsonyi Barokk Orgonazene
A oldal
DIETRICH BUXTEHUDE
----------------------------------
01 - Wie schön Ieuchtet der Morgenstern BuxWV 223
02 - Gelobet seist du, Jesu Christ BuxWV 189
JOHANN SEBASTIAN BACH
----------------------------------------
03 - Gelobet seist du, Jesu Christ BWV 723 kwálfeldolgozás / chorale setting
04 - Gottes Sohn ist kommen BWV 724 korálfeldolgozás / ohorale setting
05 - Fuga sopra il Magnificat BWV 733 (Meine Seele erhebet den Herren) korálfeldolgozás / chorale setting
06 - C-dúr preludium és fúga I Prelude and Fugue in C major BWV
B oldal
SAMUEL SCHEIDT
---------------------------
01 - Valtozatok a “Christe, qui lux es et dies» himnuszra Variatioris ori Hyrnn “Christe qui lux es et dies”
JOHANN SEBASTIAN BACH
---------------------------------------
02 - In dulci jubilo BWV 729 korálfeldogozás / chorale setting
03 - Nun komm’ der Heiden Heiland BWV 659 korál / chorale
04 - Nun freut euch, lieben Christen g’mein BWV 734 korálfeldolgozás / chorale setting
JOHANN LUDWIG KREBS
-------------------------------------
05 - E-dúr toccata és fúga I Toccata and Fugue in E major
--------------
A szombathelyi Kálvária-templomban épült meg Magyarország első olyan modern orgonája, amelyik nem a teljes orgona-repertoár, hanem csupán a XVII—XVIII. század zenéjének megszólaltatására szolgál. Ez azonban nem egy eredeti bamkk hangszer szolgai lem’ásolását Jelenti, hanem egy stílusnak a lehető leghűségesebb követését mind építésmódban, mind hangzásban. A barokk kor sok, egymástól jelentősen eltérő orgona- stílusa közül ez a hangszer a XVIII. század első felében virágzó, és elsősorban Gottfried Silbermann nevével fémjelzett szász iskolát követi, mivel az építő bautzeni (NDK) Eule-cég számos Silbermann orgona avatott karbantartójaként leginkább e stílus örökösének mondhatja magát.
A választott stílus kompromisszumoktól mentes követése nem merül ki a barokkos diszpozíció, a mechanikus traklatúra, illetve a barokk menzurálás ás intonálás alkalmazásában. Az építők az anyagok kiválasztásában is minél nagyobb homogenitásra és organikusságra törekedtek. Így nem található az orgonában sem fém állványzat, sem rétegelt lemezból készült alkatrész. Az orgonaház anyaga tömör tölgyfa.. A szélellátást úgynevezett ékfúvó biztosítja, amely a modern „univerzális” orgonák merev, sztatikus szélellátásával szemben élőbb, kevésbé egyenletes, „lélegzóbb” szelet ad. A billentyűzet egykarú emelóként működik, ez billentési árnyalatokrajóval érzékenyebb, mint ama gyakrabban használt kétkarú megoldás, és finomabb artikulációt tesz lehetővé. Hangolásában is eltér a hangszer az újonnan épített orgonák többségétől: alaphangolása a német barokk „kamarahangnak” felel meg (a’=41 5Hz, ezáltal az orgona barokk hangszerekkel való együttjátékra is alkalmas), temperálása pedig nem egyenletes, hanem Silbermann hangolási módszerét követi. Bár a XVII. század végétől egyre elterjedtebbek voltak az úgynevezett „jól temperált” hangolások — melyek megengedik sz összes hangnem használatát úgy, hogy a kevés előjegyzésűek tisztábban szólnak, mint a távolabbiak— számos olyan temperatúra is sokáig használatban volt, melyek a XVI—XVII. században szinte általánosan használt úgynevezett középhangos temperatúra többé-kevésbé módosított változatai voltak. A szintén ebbe a csoportba tartozó Silbermann-hangolás ban a középhangos temperatúra 8, eredetileg tiszta nagyterce (C-E, D-Fisz, Esz-G, E-Gisz, F-A, G-H, ACisz, B-D) már nem akusztikusan tiszta, hanem valamivel bóvebb (386 cent helyett 392 c), a használhatatlan középhangos „farkastercek” (Cisz-F, Fisz-Aisz, Ab-C, H-Disz) pedig jóval enyhébbek (428 helyett 416 cent), miáltal gyors menetekben feltűnés nélkül használhatók, exponált pillanatokban megszólalva pedig érzelmi kifejezés hordozója lehet ez a némiképp hamis hangzás. Számos barokk mű él sz effajta „expresszív” hangolásokból adódó effektusokkal, beleértve egy sereg Bachorgonaművet is. Az eredetileg középhangos temperatúrára írott darabok pedig — a két hangolás szoros rokonsága miatt — ugyancsak szépen szólnak Silbermann temperatúrájában. Egyedül a kimondottan „jól temperált” hangolásokra fogalmazott (viszonylag kevés) barokk orgonamű esetében lehet hátrányos ez a hangolás. (A sokoldalúbb használhatóság miatt egyetlen hang, az ESZ sz eredetihez képest 8 centtel mélyebbre lett hangolva, igya H-dúr akkord jóval kevésbé feltűnő hangzású.) A két manuálra és pedálra elosztott 12 regiszter közül a Sesquialtera és Mixtura alsó sorai külön kapcsolhatók Quinte 22/3’ illetve Superoctave 2’ regiszterekként, miáltal az orgona a gyakorlatban 14 regiszteresnek tekinthető.
--------------
A lemezünkön szereplő művek Bach illetve Krebs egyegy prelúdium és fúgáját kivéve korálfeldo?gozások. Időrendben a sort Samuel Scheidt (1587—1654)
„Christe, qui lux es et dies” feldolgozása nyitja meg.
IV Tipikus példája ez a darab a Scheidtre Oly jellem2ő
1 ‘41” strófikus korálvariációnak. A későbbi korálpartitával
szemben itt az egyes versszakoknak megfelelő variáci
ók elsősorban nem tempóban és karakterben, hanem a
kcntrapunktikus feldolgozás módszerében térnek el
2’40” egymástól.
Dietrich Buxfehude (1 637—1707) „Wie schönleuchtet
1 ‘2s der Morgenstern” korálfantáziája az északnémet mesterek nagy korálfantáziáival rokon. Ez a tipikusan az
északnémet mesterekre jellemző műfaja koráldallamot 3’52” soraira bontva dolgozza fel, mindegyik sort más technikával illetve karakterrel. Buxtehude e műve rendhagyó módon két teljes koráldallam-strófát komponái végig, azonban mindkét strófa 3—3 jól elkülönülő szakaszra oszlik. A „Gelobet seist du, Jesu Christ” korálelőjáték a Buxtehude-korálfeldolgozások leggyakoribb típusához sorolható: a gazdagon díszített cantus firmus a legfelső szólamban, az alsó szólamok helyenként imitációkkal átszőtt kísérete felett szólal meg. Szerkesztésében ez
11 ‘25” utóbbi darabbal áll rokonságban a lemezen felhangzó 6 Bach-kcrálfeldolgozás közül a „Nun komm’ der Heiden Heiland” című. A „ Nun freut euch, lieben Christen g’mein” felrakása triószerű: tizenhatodokban mozgó jcbbkéz- és nyolcadokban lépegető balkézszólam kö2’07” zött középszólamként, de a pedálon hangzik fel a
koráldallam, a korálszövegnek megfelelően valóban 3’54” boldog örömet árasztva. A híres német-latin kevert
szövegű ‚m dulci jubilo” korálra írt feldolgozás a fiatal„ kori Bach-korálelőjátékok egyik érdekes típusát mutatja, mely átmenet korálharmonizáció és a figuráit feldolgozás között. Motetta-típusú a „Geiobet seist du, Jesu Christ”, melyben a legfelső szólamba helyezett koráldallam megszölalását rövid, a korál anyagát használó imitációs szakaszok előzik meg. A bensőséges „Gottes
7 48 Schn ist kommen” hasonló szerkesztésű, de csak helyenként használ tematikus imitáciöt.
Bach Weimarban egész sor korálfughe#át komponált az adventi és karácsonyi ünnepkörhöz kapcsclödó dallamokra. E ciklus befejező darabja a Magnificat-korálra írt nagyszabású fúga. A mozgalmas négyszólamú imitációs anyaghoz a mű vége felé ötödik szólamként a pedálban is megszólal hosszú értékekkel a koráldailam. Bach C-dúrprelúdiurn ás fúgájának (BWV 547) prelúdiuma hangulatában az örömteli, boldog karácsonyi Bach-zenékkel rokon. A fúga, mintha csak a „Kunst der Fuge”-t vetítené előre, az egyszerű témát különböző fúgatechnikai „trükkökkel” (szűkmenet, témafordítás, augmentáciö) dolgozza fel.
Johann Ludvng Krebs (1713—1780), Bach kedvenp tanítványának sok műve tanítómesterének hatását tükrözi. A lemezen szereplő E-dúr toccata Bach F-dúr tcccatájához áll közel. A folyamatos tizenhatcdmozgásra építő ccncerto-szerű tételt 63 ütemes virtuöz pedálszóló nyitja meg. A rákövetkező fúga érdekessége, hogy témája rögtön a mű elején szűkmenetben szólal meg.
A választott stílus kompromisszumoktól mentes követése nem merül ki a barokkos diszpozíció, a mechanikus traklatúra, illetve a barokk menzurálás ás intonálás alkalmazásában. Az építők az anyagok kiválasztásában is minél nagyobb homogenitásra és organikusságra törekedtek. Így nem található az orgonában sem fém állványzat, sem rétegelt lemezból készült alkatrész. Az orgonaház anyaga tömör tölgyfa.. A szélellátást úgynevezett ékfúvó biztosítja, amely a modern „univerzális” orgonák merev, sztatikus szélellátásával szemben élőbb, kevésbé egyenletes, „lélegzóbb” szelet ad. A billentyűzet egykarú emelóként működik, ez billentési árnyalatokrajóval érzékenyebb, mint ama gyakrabban használt kétkarú megoldás, és finomabb artikulációt tesz lehetővé. Hangolásában is eltér a hangszer az újonnan épített orgonák többségétől: alaphangolása a német barokk „kamarahangnak” felel meg (a’=41 5Hz, ezáltal az orgona barokk hangszerekkel való együttjátékra is alkalmas), temperálása pedig nem egyenletes, hanem Silbermann hangolási módszerét követi. Bár a XVII. század végétől egyre elterjedtebbek voltak az úgynevezett „jól temperált” hangolások — melyek megengedik sz összes hangnem használatát úgy, hogy a kevés előjegyzésűek tisztábban szólnak, mint a távolabbiak— számos olyan temperatúra is sokáig használatban volt, melyek a XVI—XVII. században szinte általánosan használt úgynevezett középhangos temperatúra többé-kevésbé módosított változatai voltak. A szintén ebbe a csoportba tartozó Silbermann-hangolás ban a középhangos temperatúra 8, eredetileg tiszta nagyterce (C-E, D-Fisz, Esz-G, E-Gisz, F-A, G-H, ACisz, B-D) már nem akusztikusan tiszta, hanem valamivel bóvebb (386 cent helyett 392 c), a használhatatlan középhangos „farkastercek” (Cisz-F, Fisz-Aisz, Ab-C, H-Disz) pedig jóval enyhébbek (428 helyett 416 cent), miáltal gyors menetekben feltűnés nélkül használhatók, exponált pillanatokban megszólalva pedig érzelmi kifejezés hordozója lehet ez a némiképp hamis hangzás. Számos barokk mű él sz effajta „expresszív” hangolásokból adódó effektusokkal, beleértve egy sereg Bachorgonaművet is. Az eredetileg középhangos temperatúrára írott darabok pedig — a két hangolás szoros rokonsága miatt — ugyancsak szépen szólnak Silbermann temperatúrájában. Egyedül a kimondottan „jól temperált” hangolásokra fogalmazott (viszonylag kevés) barokk orgonamű esetében lehet hátrányos ez a hangolás. (A sokoldalúbb használhatóság miatt egyetlen hang, az ESZ sz eredetihez képest 8 centtel mélyebbre lett hangolva, igya H-dúr akkord jóval kevésbé feltűnő hangzású.) A két manuálra és pedálra elosztott 12 regiszter közül a Sesquialtera és Mixtura alsó sorai külön kapcsolhatók Quinte 22/3’ illetve Superoctave 2’ regiszterekként, miáltal az orgona a gyakorlatban 14 regiszteresnek tekinthető.
--------------
A lemezünkön szereplő művek Bach illetve Krebs egyegy prelúdium és fúgáját kivéve korálfeldo?gozások. Időrendben a sort Samuel Scheidt (1587—1654)
„Christe, qui lux es et dies” feldolgozása nyitja meg.
IV Tipikus példája ez a darab a Scheidtre Oly jellem2ő
1 ‘41” strófikus korálvariációnak. A későbbi korálpartitával
szemben itt az egyes versszakoknak megfelelő variáci
ók elsősorban nem tempóban és karakterben, hanem a
kcntrapunktikus feldolgozás módszerében térnek el
2’40” egymástól.
Dietrich Buxfehude (1 637—1707) „Wie schönleuchtet
1 ‘2s der Morgenstern” korálfantáziája az északnémet mesterek nagy korálfantáziáival rokon. Ez a tipikusan az
északnémet mesterekre jellemző műfaja koráldallamot 3’52” soraira bontva dolgozza fel, mindegyik sort más technikával illetve karakterrel. Buxtehude e műve rendhagyó módon két teljes koráldallam-strófát komponái végig, azonban mindkét strófa 3—3 jól elkülönülő szakaszra oszlik. A „Gelobet seist du, Jesu Christ” korálelőjáték a Buxtehude-korálfeldolgozások leggyakoribb típusához sorolható: a gazdagon díszített cantus firmus a legfelső szólamban, az alsó szólamok helyenként imitációkkal átszőtt kísérete felett szólal meg. Szerkesztésében ez
11 ‘25” utóbbi darabbal áll rokonságban a lemezen felhangzó 6 Bach-kcrálfeldolgozás közül a „Nun komm’ der Heiden Heiland” című. A „ Nun freut euch, lieben Christen g’mein” felrakása triószerű: tizenhatodokban mozgó jcbbkéz- és nyolcadokban lépegető balkézszólam kö2’07” zött középszólamként, de a pedálon hangzik fel a
koráldallam, a korálszövegnek megfelelően valóban 3’54” boldog örömet árasztva. A híres német-latin kevert
szövegű ‚m dulci jubilo” korálra írt feldolgozás a fiatal„ kori Bach-korálelőjátékok egyik érdekes típusát mutatja, mely átmenet korálharmonizáció és a figuráit feldolgozás között. Motetta-típusú a „Geiobet seist du, Jesu Christ”, melyben a legfelső szólamba helyezett koráldallam megszölalását rövid, a korál anyagát használó imitációs szakaszok előzik meg. A bensőséges „Gottes
7 48 Schn ist kommen” hasonló szerkesztésű, de csak helyenként használ tematikus imitáciöt.
Bach Weimarban egész sor korálfughe#át komponált az adventi és karácsonyi ünnepkörhöz kapcsclödó dallamokra. E ciklus befejező darabja a Magnificat-korálra írt nagyszabású fúga. A mozgalmas négyszólamú imitációs anyaghoz a mű vége felé ötödik szólamként a pedálban is megszólal hosszú értékekkel a koráldailam. Bach C-dúrprelúdiurn ás fúgájának (BWV 547) prelúdiuma hangulatában az örömteli, boldog karácsonyi Bach-zenékkel rokon. A fúga, mintha csak a „Kunst der Fuge”-t vetítené előre, az egyszerű témát különböző fúgatechnikai „trükkökkel” (szűkmenet, témafordítás, augmentáciö) dolgozza fel.
Johann Ludvng Krebs (1713—1780), Bach kedvenp tanítványának sok műve tanítómesterének hatását tükrözi. A lemezen szereplő E-dúr toccata Bach F-dúr tcccatájához áll közel. A folyamatos tizenhatcdmozgásra építő ccncerto-szerű tételt 63 ütemes virtuöz pedálszóló nyitja meg. A rákövetkező fúga érdekessége, hogy témája rögtön a mű elején szűkmenetben szólal meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése